Ha 900 MHz-en (de lehet akármelyik, az elv ugyanaz) kommunikál, akkor a vívő jel sin(w0t), ill cos(w0t) -nek kell lennie. De miután a diplexer folymatosan váltogat adás, és vétel között(az időt osszcillátor szabályozza), a jel felső ága az adás, alsó ága a vétel. Ja és mindez a frekitartományon belül egy sávban. Digitális jelről lévén szó, nem folytonos sin, ill cos van, hanem négyszögjelek. De mivel tökéletes négyszöget nem lehet előállítani az offset miatt, ezért Fourier tranzformálják. Így egy háromszöghöz hasonló jelet kapunk, (mondjuk minden páros freki sávban). Ezt eddig bármelyik főikolán, egyetem tanítják. De azt már nem, hogy (mondjuk páratllan freki sávban szabad hely van), már csak azért is, mert áthallás jön létre a sávik között. Na ezt használják ki a nagyok, és finomhangolással rászuperponálódnak a jelre.
A pittyegés azért van, mert amikor a kapcsolatépítés folyamatban van, még nem tudni, hogy létre is fog jönni. Majd miután létrejött, egy kis késéssel kapcsolódik. Ezt viszont hallania kell a megfigyelt személynek, hiszen ő már vonalban van.
A visszhang pedig azért jön létre, mert a (sin alsó része) vétel miatt visszakerül a feladóhoz a jel, és késik egy kicsit.
Ez nem pusztán fizika, hanem kőkemény matematika, jelek és rendszerek órán bárkinek leadják az alapjait.