Kedves Kolléga!
Igazán nem szeretnék sem kötekedőnek, sem szakmailag butának látszani, de: komolyan azt állítod, hogy az RF jel, amit kidugároz (illetve vesz) egy GSM eszköz, az NEM színusz?! Ugyanis legjobb tudomásom szerint nem-színuszos jelnek igen nagy a spekrum-szórása, és akkor moduláció még nem is volt...
Négyszögjelet RF-en kinyomatni pedig (szvsz) nem csak lehetetlen, de közelíteni is felesleges épp a felhasznált (felesleges) sávszélesség és az ezzel okozott zavar miatt, és ugye -20dB-s oldalvágáshoz (kb. log2@10, mert minden felharmónikus teljesítménye a fele az előzőnek...) négyszögjel esetében köllene olyan B=3,3 x f0 kapásból.
Itt valami elkószálást érzek a matematika szép világa és a rádiófrekvenciás adás és vétel alapelvei között.

Azt a mondatot, hogy "Digitális jelről lévén szó, nem folytonos sin, ill cos van, hanem négyszögjelek." én nem tudom elfogadni így, ebben a formában. Ez két külön ügy - ha tévednék, és csodák kerülnek alkalmazásra, akkor okulok természetesen ;-)

Ez amondat pedig: "De mivel tökéletes négyszöget nem lehet előállítani az offset miatt, ezért Fourier transzformálják. " önmagába igaz, de mi köze van ennek az RF oldalon megjelenő (kódolt) színuszos (!) frekvenciákhoz (burstökhöz, csomagokhoz, modulált akármikhez)?

Ha a kialakuló jelek összességére értetted, akkor pedig azt nem értem: a vivőkódolás nem titkosított, a titkosított rész épp a digitális azaz "demodulált" középfrekvenciás jelekből áll elő - nem?!

Akkor meg mi a túró köze lehet egy lehallgatásnak (az elvének, gakorlatának) a térben megjelenő RF jel látszólagos alakjára?

Nem értem, igaz sem GSM, sem rádiós gyakorlatom nincs és a hullámelméleti matematikától feláll a szőr a hátamon ;-)

Üdv!
RObi