blrp
2006.12.08
|
|
0 0
1145
|
József Attila:
A fergeteg ormán
Szólnom kell akármit is és ha már együtt vagyunk, hát nektek beszélek. Mindegy, ha azt is hiszem, hogy magamnak szólok. Néha meghalljuk nevünket, de akkor ott vagyunk, ahol a madár se jár A fergeteg ormán sugárzunk fölfelé messze a sugarak portengerétől
Csak a szívünkből zuhanó szelek lengetnek fölfoghatatlan villamosságot Följebb tolom fejemről a fellegeket, de azért érzem a levegővel Cirógatnak a tavalyi bimbók, s a lehullott levelek nyomdokai
Szólnom kell akármit is és ha már együtt vagyunk, hát nektek beszélek A madarak meghalnak fölötte, szívére hull kicsi, hideg testük.
Nagyon szegény az ember, Ha egyedül van és kedvesét szeretné harapdálni, De úgy, hogy az őneki mégse fájjon.
|
|