Nem ellenségesen vagy támadólag morgott, hanem... nem is tudom elmondani, hogyan. Többféle morgása volt, ránk sosem morgott ellenségesen. Ez inkább olyan "hé, az az én helyem, engedj oda"-morgás volt. Mi csak nevettünk rajta, és tiszteletben tartottuk, hogy az az ő helye. Ahogy idősödött, és egyre többet csak feküdt és aludt, főként az ő helye lett a fotel.
Tudom, hogy elkapattuk, talán helytelenül, de most már mindegy... már nincs többé.