De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
Nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.

Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte,
Az a csillagos júniusi este....
....Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét.

/Nadányi Zoltán/