Ez a (pl) folyadéksugarat 'tekerő' erő az ún Coriolis (erő) hatás. Ez a Coriolis erő az egyenletes szögsebeséggel forgó koordináta rendszerekben ható tehetetlenségi erő. Csak mozgó testekre hat, a sebességre merőlegesen. A Coriolis-erő sajátos tulajdonsága hogy a hatására bekövetkezett relatív eltérülés nő a távolsággal (közel állandó sebességek mellett).  A több száz km-es földi távolságokon* a vízszintes síkbeli mozgásokban a Coriolis-erő minden más erőnél fontosabbá válik.  Ha a folyadéksugarat vehetjük "test"-nek, akkor egy nagy levegővel vegyük a fénysugarat is annak, mármint amikor anyagi (részecske-foton), és nem hullámtermészetű. Hol találhatunk egy adott csillagból (Szíriusz) érkező fénysugár köré írható ún forgó koordinátarendszert? Kevés, vagy sok fantáziával megáldva vegyük a Tejutat, vagyis a galaxisunkat annak. Bár igaz hogy nem egyenletes szögsebességgel forog, de ez a fénysugár sem tölti be az egészét, csak egy kis szűk folyosóját, mely része akár foroghat közel egyenletes szögsebeséggel. Vagyis, esetleg egy csillagból, esetünkben a Szíriuszból kiinduló fénysugár Naprendszerünkig érvén áthaladva az agyonemlegetett forgó koordinátarendszeren, akár (~kilencszer is) "csavarodhat". *Mennyire válhat fontossá ez az erő akár több fényéven keresztül?

Vegyük ezt fából vaskarikának, azaz mezei fizikai konspirációnak.