Visszaolvastam egy darabig,ki,hogyan éli meg. Tegnap még eszembe sem jutott,hogy elmehet,ma meg már az égi mezőkön szaladgál. A kislányom még nem is tudja, 4 kor jön haza a suliból,eggyütt nőttek fel. Az a nagy böszme jószág feküdt a homokozóban és a pici lapátolta rá a homokot. Kevés ilyen szeretetre méltó rotveilert ismertem mint a miénk volt. CSak a tekintélye volt nagy és a az ő hatalmas szeretetre méltó lénye. Nyugodt éjszakáink voltak nyitott ajtónál,ha őt hallottuk a lábtörlőn szuszogni.
Eltemettük. Szalma Aladár szalma,és a föld melybe majd rózsát ültetek. Milyen szentimentális vagyok. Kutya,meghalt? Kérdik. Nem túlzás? Meghalt. Igen,mert élt szeretett ,ragaszkodott, féltett és őrzött,rosszalkodott,játszott. Élt és most már nem. Meghalt és vele valami más is:(