Berzsenyi Dániel:

   AZ ÉN KEGYESEM

Az én kegyesem nem nemes,
   De deli és szép,
Mint egy Gratia, kellemes.
   Szíve tiszta s ép.
Félénk szeme nem mosolyog,
Csak dagadó melle dobog,
   Midőn felém lép.

A módit ő nem esmeri,
   Sem piperéit,
Ah, mégis oly szépen szedi
   Könnyű lepleit!
Barna fürtje sodradéka,
Fátyola csendes árnyéka
   Festi kecseit.

Szép, ha képén a szerelem
   Rubintja pirul,
Szép, ha könnyét törölgetem,
   S vállamra simul;
Szép, ha ölel, fohászkodik,
Színe százfelé változik,
   S nyelve elnémul.

BOLDOG NŐNAPOT!