stoffán,

A Nagyböjt ötödik hetét, szokás úgy is nevezni, hogy A Szenvedés első hete. Az ennek a hétnek a péntekét, - bár a zsinat utáni liturgia szerint ezt most nem ünnepeljük, - de A Fájdalmas Anya péntekének is szokták  hívni, nevezni, ünnepelni. Azért, - főleg vidéken. - még ma is így ünneplik ezt a napot. Ezen a napon szokták végezni, A Mária hét fájdalma rózsafüzért. Az énekekben erősebben kitűnik, a Fájdalmas Anyához szóló énekek is. Ilyen ének a Stabat Mater, amit annyi zeneszerző, sokféleképpen feldolgozott. De, feldolgozta Kodály Zoltán is, akinek most emlékezünk halála negyvenedik évfordulójára. Le is írom, teljes terjedelmében.

1./Áll a gyötrött Istenanyja,
Kín az arcát könnybe vonja
Úgy siratja szent Fiát.
 
2./Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat meggyötörte,
Tőrnek éle járta át.
 
3./Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága
Egyszülött szent magzatán.
 
4./Mennyit sírt és hogy kesergett
Látván azt a nagy keservet
Azt a nagy kínt szent Fián.
 
5./Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt?
 
6./Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt?
 
7./Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát.
 
8./Látta édes egy-szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta hogy halálra vált.
 
9./Szeretetnek szent kútfője,
Fájdalomnak éles tőre
Járjon át a lelkemet.
 
10./Hogy szívembe lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
segíts néki tetszenem!
 
11./Én szívembe jól bevéssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
S az átvertnek sebeit.
 
12./Gyermekednek, a sebzettnek,
Ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit.
 
13./Add meg, Kérlek, hogy míg élek,
együtt sírjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped.
 
14./A keresztnél véled állni,
Gyászban véled eggyé válni:
Erre űz a szeretet.
 
15./Dicső Szűze szent szűzeknek,
hadd ízleljem kelyhedet meg.
Add nékem fájdalmaid.
 
16./Add tisztelnem, add viselnem,
S nem feledem, holt Szerelmem,
Krisztusomnak kínjait.
 
17./Sebeivel sebesítsen,
Szent mámorban részegítsen
Buzgó vérével Fiad.

18./Hogy ne jussak ama tűzbe,
Védj meg engem, drága Szűz, te.
Az ítélet ha riad.
 
19./Krisztusom, ha jő halálom,
Anyád szeme rám találjon
És elhívjon engemet.
 
20./S hogyha testem porba tér meg,
Lelkem akkor a nagy égnek
Dicsőségét lelje meg!
Tehát, ezt jelentené, a következő Nagyböjti ötödik hét. Még hozzátartozik, hogy - bár nem kötelezően, - de a templomokban a Feszületek Corpus-át, el szokták fedni violaszínű lepellel. Ez az elfedés, egészen a Nagypénteki "kereszt leleplezéséig " tart. Ezzel a tettel, nem eltakarjuk Krisztust, hanem arra enged következtetni, hogy bűneink miatt, nem érdemeljük ki, hogy nézzük, lássuk a Szent Testet. Egy másik magyarázata az, hogy valamikor a középkorban, annyira díszesek és ékszerekkel voltak telve a Feszületek, hogy a Nagyhét előtti héttől, eltakartak mindent, ami díszíti a Feszületet. A másik, ami erre a hétre szól, az, az V. Vasárnapi Szentmise. Az Örömhír Szent János Evangéliumából való. Az a rész, amikor az írástudók és a farizeusok egy házasság törésen ért asszonyt vezetek elé. Ennek lényege, hogy Jézust próbára és ítéletre kényszerítsék a Mózesi törvény szerint. Jézus, persze mondott egy mára már szállóigévé váló mondatot, mégpedig;"Az vesse rá az első követ, aki közületek, bűn nélkül való!" Ezt, Jézus már csak azért is mondhatta, mert Ő, valóban bűn nélküli. Azért igaz, ami igaz, a zsidók Mózesnak ezt a törvényét, nagyon gyakran kihasználták. Megunta az asszonyt, valakit megfizetett, és máris megtörtént a "házasság törés!" Innentől kezdve, az asszony sorsa, meg volt pecsételve. Jézus, a házasságról, egészen másképpen beszél. Ő azt mondja, hogy már az is házasságot tör, aki bűnös szándékkal néz asszonyra! Tehát, bátran kimondhatjuk, hogy Jézus volt az, Aki a nők védelmében legelőször fellépett. Na akkor tartsunk most itt egy kis bűnbánatot. Nézzünk csak a lelkünk mélyibe! Miket nézegetünk?......... Miket beszélünk?........ Hogyan bánunk a családunkkal?.......... Megtettem-e mindent annak érdekében, hogy egybe tartsam a családomat?........ Megcsaltam-e, a házastársamat?........ és gondolatban?......... Netán Szentségi házasságot kötöttem és mégis elváltam?.........De, miért?...... Az esetleges új házasságomban, ha van gyerek a régiből, azzal, azokkal  hogyan bánok?....... Nevelem-e Őt, Őket is a Keresztényi Erkölcsök szerint?....... Törekedtem-e arra, hogy gyermekeimet a Keresztény Erkölcsök szerint neveltem?........ Egyáltalán törekszem-e arra, hogy a Keresztény Erkölcs szerint éljek?........
Teljes  szívemből bánom minden bűnömet,
mert azokkal a jó Istent megbántottam,
Erősen fogadom, hogy az Isten segítségével a jóra törekszem,
a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat elkerülöm! Ámen.
Nagyon érdemes ezeken gondolkozni. Ha egy jó Húsvéti gyónással mindezeket tisztázom, akkor nincs szükség pszihiáterre! Az Egyház öt parancsa közül a harmadik: "Évente gyónjál és legalább a hívéti időben áldozzál!" VIGYÁZZ!!! Az Áldozás az azt jelenti, hogy Krisztus testét és Vérét veszed magadhoz! Ü volt az, aki Önmagát adta értünk, bűnösökért! Csak úgy odaállni azért, hogy "na akkor itt a Húsvét, hát akkor megyek és megáldozom," ÍGY, NEM ÉRVÉNYES!  Nem jön létre a Szentség teljessége, mert nem figyelsz oda arra, hogy mit teszel. Ezzel, csak azokhoz az írástudókhoz és farizeusokhoz tartozol, akik csak kiabálni és provokálni tudnak, hogy: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ha azt akarjuk, hogy tiszta legyen a lélek, akkor előbb mély önvizsgálatra van szükség, hogy belülről, azaz, a lélekben legyünk tiszták…