Január negyedikén meghalt Szonja kutyám is. Akkor nem tudtam írni ide a fórumba a megrázkódtatástól, rettentesen hiányzik még most is!!!

Egy hónapig küzdöttünk az életéért, minden nap infuzio, a veséjével voltak komoly gondok, ahogy levettük az infuról, egyből kiszáradt, és mindent kezdhettünk mindig előlről. A karácsonyfa alatt is kapta az infuziot, én meg csak azt kértem karácsonyra, hogy ggyógyuljon meg. Rengeteget aggódott az egész család... Már kezdett jobban lenni, mikor egyik nap jött anyukámtól a telefon, hogy Szonja meghalt... El sem hittem, mert már evett, kezdett hízni, magától ivott... Amikor hazaértem úgy feküdt az ágyában, mintha aludna. A kertben temettem el, előtte órákig ölelgettem, simogattam, nagyon nehéz volt beletenni abba a hideg gödörbe... 6 éves volt csak.

Nekem Ő volt a tökéletes kutya, Ő volt a kedvesség, a vidámság, maga a szeretet! Mindenkit imádott, mindegy volt neki, hogy ember vagy állat!

Nem tudom, fogok-e még szeretni kutyát úgy, mint Őt. Ő olvasott a gondolataimban, egy lélek volt velem, néha szavak sem kellettek, értett mindent.

Mikor utoljára jártunk az állatorvosnál, ülve kapta az infuziot, közben fejét a vállamra tette, és úgy szorított magához egy órán át, mintha azt mondta vlna: ne aggódj gazdi, majd csak lesz valahogy!

Nyugodj békében kis sárga labradorlány!

Úgy szeretném megölelni!!! :'(

Szonja és én: