Én is nagyon sajnálom... Mi tudjuk igazán milyen egy társ elvesztése...

Valamelyik nap a naplementében repültem Kalocsán, gyönyörű volt, rá gondoltam, hogy most milyen közel is vagyok hozzá, és potyogtak a könnyeim repülés közben. Kalocsára mindig vittem Őt is magammal, nagyon szeretett ott lenni, mert rengeteg ember és kutty vette körül ott, mindenki szerette. Mikor együtt táboroztunk ott, mindig odabújt a hálózsákomhoz, és együtt aludtunk... Nagyon hiányzol Kiskutyám!