Hunok és Attila ujgur kuzinjai

Interjú Dr. Henkey Gyula antropológus professzorral



"A magyarság embertani rokonsága Közép-Ázsiában gyökerezik. Dr. Henkey Gyula antropológus professzor etnikai embertani vizsgálatainak több mint ötven éve tesz pontot e kijelentés után. Kutatásairól korábban a Kapuban is olvashattunk.

– Turanid, pamíri, kaszpi, mongoloid, török és ujgur és magyar. A magyar fülnek és tudatnak kissé idegenül zárul a sor. Valóban a testvérség közös vére csörgedezik ezekben az erekben?

– Már kutatómunkám első 10 évében megállapítható volt, hogy a közép-ázsiai eredetű jellegegyüttesek a mai magyarság többségét teszik ki, s ugyanígy a közeli rokonság látszott a török eredetű népességekkel is. A magyarokhoz közeli népekhez tartoznak még a bulgáriai és romániai, pontosabban dobrudzsai tatárok, a kaukázusi balkárok, karaszájok, oszétek, a kazahok, kirgizek, üzbégek. Minden jel arra mutat, hogy ez a közép-ázsiai elem tovább folytatódik még nagyobb irányban Kína területén, vagyis ahol az ujgur népesség él.

– Milyen szempontok alapján állapítható meg embertani rokonság? Milyen egyezések mér össze a kutató?

– Összehasonlításra kerül a testtermet, a fejjelző, azaz hogyan viszonyul a fej szélessége a fej hosszához. Ez esetben például mind a magyarokra, mind az ujgurokra jelentős méretű rövidfejűség jellemző; a rövidfejűség az ujguroknál 85.2 százalék, míg a mai magyaroknál 85.3, tehát az arány majdnem teljesen azonos.

– S mekkora a hasonlóság a testtermetet tekintve?

– Az ujgurok között a magyaroknál is első helyen álló turanid típus a legszámottevőbb. Ezen típuson belül az úgynevezett nagy-magyar-alföldi változat a leggyakoribb, melyre jelenleg a magas, vagy nagyközepes termet jellemző. A Peking és Hsinkiang tartományban vizsgált ujgurok átlagos termete 170,55 cm, csaknem teljesen azonos a mai magyar férfiakra jellemző 170 cm-es termettel. Jelentős hasonlóság van az arcszélesség méretének átlagában is, mely a mai magyaroknál 156,2 az ujguroknál 156,3.

– Talán a szemszín, s a hajszín egybecsengése is támpontot jelenthet.

– Valóban. Szemszín vonatkozásában mind a magyaroknál, mind az ujguroknál sötét szemszínek (a barna, a sötétbarna és sárga) szemszínárnyalatok a leggyakoribbak. Az ujguroknál 62,7 %-ban mutathatók ki, magyar férfiakban ez az arány 44%. Eléggé gyakori a zöldesbarna árnyalat, a legritkább pedig a kék és a sötétszürke. Hajszín tekintetében mind az ujgurok, mind a magyarok egységesnek mondhatók Az ujguroknál kizárólag a barna-fekete hajszín volt meghatározható, a magyaroknál ez a gyakoriság 98%, a nagykunsági magyaroknál 99%, a vas megyei őriszentpéterieknél 100%-ban csak a barna és a fekete hajszínek fordultak döntően elő.

– Tehát mindkét népcsoportnál

a turnaid típus a legjellemzőbb.

A hasonlóság a hozzá nem értő, szakavatatlan szem számára is észrevehető?

– A Kapuban megjelent, Horváth Izabella művészettörténésszel közösen írt cikkükben a nagy-magyar-alföldi változatot képeken mutatom be.

A képek alapján látható, hogy mind ugyanolyan kinézésűek amilyen a magyarokra jellemző. Ha itt járnának közöttünk nem lehetne észrevenni, hogy nem magyarokról van szó. A többi változatnál is -mint az észak-kazahsztáni és a közép turnaid- közel azonos arányban mutathatók ki mind az ősi europoid, mind az ősi mongoloid vonások. A másik leggyakoribb típus a pirami.

– Mi jellemző erre a csoportra?

– A pamiri típus termete átlagban nagyközepes, a fejjelző rövid, azaz közel köralakú, az arc keskenyebb és magasabb, mint a turanid típusnál, a szemszín szintén túlnyomóan sötét sötétbarna, sárga, csak részben zöldesbarna. A pamiri típus az ujguroknál 15,5%-ban mutatható ki, a magyar átlag az őslakos eredetű népességeknél 13,5%, az összes általam vizsgált magyaroknál 12%. A legnagyobb eltérés a mongoloidok előfordulásában van. Mongoloidok, azaz jellegzetes mongolok se a magyaroknál, se az ujguroknál nem voltak kimutathatók.

– A Kapuban megjelent cikkének társszerzője, Horváth Izabella fel is kereste az ujgurokat. Testvérüknek tart minket ez a közép-ázsiai népcsoport?

– Az ujgurok nagy szeretettel fogadták, nemcsak mint rokont, hanem mint testvérnépet emlegettek minket. Vázolták rövid történetüket is. A hunoktól származtatják magukat, őseik Peking környékéről indultak el dél-nyugat felé, amikor a kínai csapatok erősen szorongatták őseiket. Tudatában vannak annak, hogy a hun eredetű népesség egy része helyben maradt, részben beolvadt a hunokkal, részben összeházasodott a mongolokkal, akiket szintén rokonoknak és hun leszármazottnak tartanak.

– Hasznára válna-e a Kárpát-medencei magyarságnak, ha vérfrissítés céljából ujgurok települnének a területre?

– Embertani szempontból a genetikusok ideálisnak tartják az egymáshoz közel álló népességek keveredését. Ilyen szempontból az ujgurok magyarrá válása erősítheti a magyarság keleti elemeinek súlyát.

– Ezek szerint a régóta köztudatban élő finnugor rokonságnál erősebb az ujgurokhoz való hasonlóságunk?

– Az ujgurok a hunok egyenes ági leszármazottainak tartják magukat, és a kutatók többsége ezzel egyet is ért. Az eredmények pedig arra utalnak, hogy ez egyre nagyobb mértékben bizonyítható is. A Kapu idei első számában jelent meg a Kínában kiásott 6000 agyagkatonával kapcsolatos feldolgozásom. A Kínában lévő Sansziban feltárt agyagkatonák közül egy német nyelvű szakfolyóirat bemutatta 69 agyagkatona képét. Ezeknél közel 80%-ban a turanid típus nagy-magyar-alföldi és észak-kazahsztáni változatai voltak kimutathatók. Mongoloidok pedig csak minimális számban voltak észlelhetők. Nagyon fontos embertani adat, főleg magyar szempontból, hogy a finn-ugor eredetű nyelvek együttese az őslakos magyaroknál csak 3,6%-ban mutatható ki. A régi szlávtípusok pedig csak 1,1 %-ban az őslakos eredetű magyar népességeknél. Az összes magyaroknál 2,1%-ban, a vizsgált magyaroknál a legkisebb arányban 0,5%-ban a csallóközi magyaroknál voltak kimutathatók régi szláv jellegegyüttesek. Egyes kutatók elferdített arányban mutatják ki az adatokat, viszont a szabályos embertani vizsgálatok alapján kapott eredmények, ellenkező eredményt mutatnak. Meg kell azonban jegyeznek, hogy egyes külföldi szerzők, politikusok jelentős szláv hatást mutatnak ki a magyarság kialakulásában. Ezzel szemben Tretyakov orosz professzor nézetére tudok hivatkozni, aki elmondta a Budapesten történet konferencián, hogy a Kárpát-medence honfoglalás korában a honfoglalás kori szláv nyelvű népek nem voltak tiszta szlávok, kialakulásában jelentős szerepük volt a közép-ázsiai eredetű lovas állattenyésztő népeknek, főleg az avaroknak.

– Olvashatunk valahol részletesebben kutatásairól?

– A fenti adatok lényege megismerhető a 2002-ben megjelent könyvemben, melyben 33 000 magyaron kívül megtalálhatók a környezetünkben élő népek szlovákok, horvátok, bunyevácok, sokácok és németek (németek alatt a magukat svábnak nevező falusi lakosságot értjük) adatai is. 208 oldalas könyvemben öt tanulmány van, az egyes a dunántúli magyaroknak, a második a felvidéki magyaroknak, a harmadik a székely magyarokra, a negyedik az összes magyarokra együtt, az utolsó, pedig a környezetünkben élő népekre vonatkozó adatokat tartalmazza. Etnogenetikai szempontból három olyan munka van amelyik röviden tartalmazza a keleti rokonság embertani kapcsolatait, azaz a Kapu 2000/1 száma a Kapu 2002/3 száma, a Kapu füzetek 7. száma, melyben a felvidéki magyarok népességi története és embertani képe című tanulmányom jelent meg."

K.