Satnya ifjak. :))

Azok a boldogságos UT-15-ös idők. Akkortájt még a kiugrási helyet illett jól betájolni és már lehetett is 5,1 m/s merülési sebességgel a célkeresztre öszpontosítani.

No, persze ez már a sporternyő volt. Nem fájlaltuk a bokánkat, (minden más csontunkat igen) mert néha abban sem voltunk biztosak, hogy rendben földetértünk, vagy lezuhantunk e. :)))