Az UT-15 nagyjából úgy nézett ki, mint egy mai vizi ernyő.
Lehetett vele rendesen perecelni. Mit ne mondjak, ég és föld volt a különbség az UT-15 és az akkortájt használatos RL-10 paplan között. A cálbaugrás pontosságában is.
Vágytunk is rá rendesen. Szinte botrányos volt hogy én, és egy tehetséges sporttárs anno száz ugrás alatt (91) paplant kapott a hátára, természetesen egy kis vizsgaügyeskedés után.