Sipőcz László az Österreichs Orden vom Mittelalter bis zur Gegenwart c., Johann Stolzer és Christian Steeb által jegyzett kötetről (Akadémiai Kiadó, Graz, 1996):
"A »societas draconica seu draconistarum« néven is ismert rend jelvényét Steeb egy a XV. század második feléből származó ősnyomtatvány10 exlibrisének érintőleges heraldikai vizsgálata során mutatja be. A lap közepén található sárkány, »Draconis debellati«, »Draconis inversi« vagy “Draconis devicti«, a kereszténység győzelmének szimbóluma annak ellenségei felett. A sárkány a keresztény szimbolika szerint a kígyóval egyenértékű, a gonosz hatalom, az ördög, a csábító, az Isten ellenfelének a jelképe, de megtestesíti a halált, a sötétséget, a pogányságot és az eretnekséget is. A csomóra kötött farkú sárkány – a rend jelképe – legyőzött sárkány. Luxemburgi Zsigmond magyar király, későbbi császár valószínűleg második feleségével, Cillei Borbálával kötött házassága alkalmával alapította a rendet. Valószínűleg, mert a pontos dátum körül még viták folynak, habár 1408. december 12-e oklevéllel igazolt időpont11. A kezdetben idegenként fogadott és kezelt Zsigmond az általa alapított renden keresztül próbálta meg hatalmát megszilárdítani, illetve erősíteni, valamint a bárók személyéhez kötésével szabad teret biztosítani külpolitikai céljai megvalósításához. A Sárkányrend tipikus »udvari rend«, a király társasága. Mályusz Elemér vizsgálódásai bizonyítják, hogy a társaságbeli tagság nemcsak hogy megkönnyítette a társadalmi felemelkedést, hanem annak egyenesen feltétele volt12. A tagság összetétele azonban, mint a többi korabeli lovagrendnél, nem korlátozódott az ország előkelőire, szomszédos országok fejedelmei, előkelői is felvétettek abba – főleg akkor, ha azt az aktuális vagy a hosszabb távú politikai helyzet és tervek megkövetelték. Így a rend rövidesen szinte egész Európában jelen volt; idegen uralkodók a jóindulat jeleként fogadták a jogot, meghatározott számú tagot a rendbe felvenni. A társadalmi értéket és megbecsülést mutatja, hogy számos család felvette a hurokra kötött farkú sárkányt a családi címerbe. A rend alapító oklevele az alapítás indokaként, motívumaként a kereszténység védelmét nevezi meg, annak ősellenségeivel szemben: Krisztus keresztjének jele alatt az igaz hitet védelmezni különösen a pogányok, az egyházszakadárok és az ortodox hitet valló népek ellen.
A rend díszjelei a viszonylag széles elterjedettségnek köszönhetően sok helyen fennmaradtak. A rend hímzett jelvényéi kabátra voltak erősítve, a fémből készült rendjelvényeket a nyakban, láncon hordták. A társaság minden valószínűség szerint két osztályból állt13: a rendjelet egyszer kereszttel, egyszer anélkül adták ki. A keresztes rendjel tulajdonosainak száma eleinte huszonnégyre volt korlátozva, bár a megkülönböztetést nehezíti a keresztek hol álló, hol pedig fekvő előfordulása.
Steeb felsorolja ezek után az alapszabályban meghatározott kötelességeket: mind a tagoknak a király és királynéval szemben, mind pedig fordítva. Hogy ezek a kötelességek mennyire tartattak be, éppen a nagy elterjedtség miatt, maradjon spekulatív kérdés. Tény azonban, hogy Zsigmondnak sikerült hatalmát mégis megszilárdítania, és ez a törekvése az alapszabályában lefektetett pontokkal szinkronban van, illetve a pontok ezen törekvését hűen tükrözik14."
