"De végül pár évtizeddel a radioaktivitás felfedezése után az atomfizika elfogadott tudomány lett. A csillagokat viszont pár 10 ezer éve látjuk és "elfogadott tudományból" (Kepler) inkább lefele csúszik azóta is."

Remélem, nem zúdítok nagy bajt a fejemre, ha Egely Györgyre hivatkozom... Borotvaélen c. könyvében, (mely alapvetően arról szól, hogy a fosszilis energiahordozókra épülő világunk milyen sérülékeny,) nagyon sokat foglalkozik Kína tudományos és technikai fejlődésével, ismereteivel és azok elvesztésével.

Azt próbálja igazolni, hogy a tudomány fejlődése nem lineáris; Vagyis, hogy az az elképzelésünk, miszerint a teljes tudatlanságból haladunk egyfajta teljes tudományos világismeret felé, egy jól kitapintható "mainstream" úton, amikről apróbb mellékutak vezetnek - a semmibe vagy vissza a fősodorhoz, - Nos, ez a világkép hamis. A tudomány fejlődésében végtelen sok út van, mindegyik más úton, más irányba vezet. Mi, elsősorban a nyugati féltekén, és ezen keresztül a jelenlegi világunkon egy szűk mezsgyét választottunk, és azt hisszük, hogy ami ezen kívül esik, az mind sarlatánság, áltudomány.

Egely ebben a könyvében arra utal, hogy az ötezer éves kínai tudomány és technika mintegy 98%-a (becslések szerint) örökre elveszett két generáció alatt, és ezek nagy része soha nem lesz újra felfedezve, vagy csak véletlenül, esetleg.

Tehát önmagában azt, hogy a csillagok hánymilliárd éve látszanak, önmagában még nem jelent semmit, se pro, se kontra.