Kedves Judit!

Köszi a választ, és a tippet :) Gyerekorvossal most nincs gond, azt cseréltem. A mi felnőtt háziorvosunk az, aki nem igazán foglalkozik az orvoslásunkkal. Már kinéztem az új rendelőt... :)

Egyébként jól vagyunk. A babócák jól megférnek egymással, a pici rohamléptekkel fejlődik a jó példának hála. És a rossz példának is. :) Néha persze veszekednek (visítás, hajtépés, rugdosódás!), de utána szent a béke. Megvédik egymást a játszótéren, ez annyira aranyos :)

M. (a nagyobb lánykám) most lesz 4 éves. Rá most ezért vagyok büszke:
- M., ha van egy almám, de mindkét gyerekemnek szeretnék adni almát, mit csináljak?
- Add nekem!
- De M., akkor a picur szomorú lesz, mert ő nem kap.
- Hmm, akkor két alma kell.
- De sajnos csak egy almám van.
- Akkor el kell felezni késsel! :)

Azért is büszke vagyok rá, hogy már úgy össze tudja válogatni a ruháit, hogy ki lehet vinni benne utcára, ha embert rajzol, törzse, lába, keze és ujjai is vannak (én mondjuk grafikus vagyok, de nem tanítottam rá) és úgy színez, hogy csak alig-alig megy ki a vonalból. Ó, és még mennyi minden más! Még mesélni is szokott, szép saját meséket, amiben még a farkas is jó :)

A picurra (másfél éves) pedig ezért:
Lefekvésnél leadja a rendelést: Takaró, majom, kisegér!
Copfot csináltunk neki, megtapogatta, és elégedetten így szólt: Tökéletes.
És rájött, hogy kell tudatosan, megfontoltan Nem-et mondani. Nem. A végét olyan derűsen, csilingelősen fejezi be, mint aki maga is meglepődik, hogy ő ilyet is tud, nem csak dacból, visítva, tiltakozva. És próbálgatja a birtokos ragot :) EnyéM. Adáé. CiciM :)

Van néhány fontos dolog (szerintem fontos), azon töprengek például, hogy lehet 'megtanítani' a humorérzéket (itt például arra gondolok, hogy van a rossz tréfa és a más kárán derülés, ami a felnőttek között már nem annyira elfogadott, de talán kell ahhoz, hogy később értsék és érezzék a tréfát). Hogy lehet fejleszteni a gyerekek hosszútávú memóriáját (nekem pocsék, érzem is a hiányát, szeretném nekik megspórolni :) ) Hogy lehet úgy elejét venni a testvérféltékenységnek, hogy a kicsi önbecsülése se sérüljön (ez utóbbit különösen fontosnak tartom, mivel kisebbik gyerek volnék, ezért pontosan tudom, hogy mivel jár, ha a tesó van mindenben előtérbe helyezve). És amiben nagy hiányuk van: M. egyszerűen nem akar hallani a Nagy Körforgásról, a Világ Rendjéről, a Nappalok és Éjszakák láncolatáról, az évszakok változásáról és ismétlődéséről. Ez tényleg nehéz téma, vagy csak én közvetítek ügyetlenül? (ha ezekről beszélnék, hirtelen elsiklik mellettem a tekintete, nem figyel, viszont épp tegnap egy kerek órán át nézegette a mostani ausztrál holdfogyatkozás képeit, a hold átváltozását, és figyelmesen végighallgatta a magyarázatot arról, mi történik, hogy keletkeznek a kráterek, és hogy a nap, és a csillagok mind gömbölyűek, mint egy labda).
És a bónusz kérdés: A nagyobbam megtalálta a régi Hahotáinkat, azokban pedig a képregényeket, amik nagyon tetszenek neki. Élvezi, hogy 'olvas'. Nem válik majd ez a kárára?

Hát ennyi dióhéjban. Tervezem, hogy elnézek hozzátok, ha kezdődik az ovi-szezon, egy picurral még utazgatni is lehet :) Kellene egy hely, ahova hetente egyszer el tudok járni vele. Jól tudom, hogy a Moszkva térről indul egy villamos?

Sony