A mai fizikai ismeretek szerint a téridő négydimenziós. A modell szerint továbbá kauzális szerkezete van (fénykúpok -- ez kb. azt jelenit, hogy azon események között lehet oksági kapcsolat, amik között max. fénysebességgel terjedő jel át tud menni), és "nyílirányítható", ami azt jelenti, hogy lehet időirányt megadni rajta.

Na most ettől még nem leszünk boldogabbak, mert ugye ez azt jelenti, hogy ha felveszel megfelelő koordinátákat, abből egyet időnek nevezhetsz. Azonban ez koordináta (pontosabban megfigyelő) függő lesz. Csak nemgörbült téridőben vannak kitüntetett (inerciális megfigyelők), ott kicsit jobb a helyzet, bár még ott is a különböző inerciális megfigyelők idői különböznek.

Az ún. sajátidő abszolút fogalom, minden létező testnek (pontosabban pontszerűen kicsi részeinek) van ilyen. Viszont ilyen meg mindegyiknek sajátja van. Egy embernek már csak akkor pontossággal van sajátideje, amekkora idő a fénynek kell, hogy eljusson a talpától a feje búbjáig, kb. 10 nanosec, mondjuk ez praktikus szempontból persze elég.

Öregedés, ilyesmi már felveti az irreverzibilitás kérdését, amiről jó sokat lehetne írni, tehát ettől még komplexebb lesz a helyzet.

Tehát világos, hogy időbeliség az van, de olyan, hogy "az idő", nem igazán. Ráadásul ha most a kvantumgravitációt hanyagoljuk (azt úgyse értjük, meg egyelőre nem ismerünk olyan jelenséget, ahol releváns lenne), a fizika a négydimenziós téridő kontinuumot egyben adja meg.

Ha megoldod a "világegyenletet", kapsz egy ilyen megoldást egyben, ez nem ugyanolyan dolog, mint a newtoni kezdeti érték feladat. Megfelelő (bár elképzelhető, hogy túl szűk) feltételek esetén a relativisztikus fizika is megfogalmazható kezdeti érték feladattal, csak éppen itt ismét nincs kitüntetett idő, szemben a newtoni idővel. Sőt, az áltrel időfejlődéssel történő megfogalmazásában az idő igazából artifaktum (ún. mértékszabadsági fok), nincs önmagában álló fizikai jelentése. Na erre kell "gombot varrni"!

Remélem, ez nem túl óhéber, most így sikerült megfogalmaznom.

Az időt egyébként praktikusan azzal definiáljuk, hogy az, amit az óra mér. Tényleg. Kicsit pontosabban csináljuk, hogy a definíció konzisztens legyen az általunk jól igazolt fizikai törvényszerűségekkel. Persze ez csak addig a pontosságig definiálja az időt, amekkora pontossággal a felhasznált törvényszerűségeket fizikailag igazolták.