Ennek hátterében a fizika oktatás hiányosságai miatt felmerülő súlyos félreértések vannak.

1. A tanár részéről, aki szimplán nem elég felkészült, és lenyomja a képleteket háttér nélkül.

2. A diák részéről, mégpedig két úton:

a) Lejegyzeteli a képleteket. A tanár ugyan állandóan elmondja mögé a jelenséget,de a diák ezt csak "beszéd"-nek nézi. Ami egyszerűen, konrétan megfogható neki, az a képlet, azt lehet manipulálni, tologatni.

b) A vizsgán a tanár a levezetést kéri számon. (Ez esetben tipikusan az 1. is fennáll). Diáknak ebből annyi jön le, a képlet, a formalizmus a lényeg.

Ezt elkerülendő, amikor elméleti fizika előadást tartok, mindig hangsúlyozottan a jelenségből és az azzal kapcsolatos intuícióból indulok ki, azt formalizálom, és ahol csak lehet, a formalizmust újra a jelenségek nyelvén interpretálom. Nagyon sokszor használok analógiákat, és lehetőleg mindig bemutatok valamilyen szemléletes érvelést is a számolás mellett, ami annak tartalmi részét helyesen tükrözi.

Másrészt vizsgán sose elég nekem, hogy a diák felírja az egyenletet és megoldja. Meg kell indokolni, miért azt az egyenletet, mit modellez vele, a végeredményt pedig értelmeznie kell: ha most mérést/kísérletet hajt végre, ennek alapján mit fog látni a rendszerben.