Nattyon jó a mikromodelled!!! :))))))

Pont erre gondoltam. Nem az a lényeg, hogy lökdösődés volt a villamoson, hanem az a lényeg, hogy te hogyan élted meg, ezért nem lehet függetlenül szemlélni az eseményt magát, hiába azonosítható be térben és időben, szubjektíve semmiképp sem lesz beazonosítható, tehát nem fogunk tudunk megegyezni róla egymás közt, hogy pontosan mi is történt.

És ez azért lényeges, mert amikor értékelni kell az eseményt, akkor nem elég azt mondani, hogy lökdösődés volt a villamoson, hanem bele kell helyezkedned az eseménybe (akár úgy is, hogy érdektelen számodra), éspedig azért, hogy meghatározd hozzá a viszonyulásodat. Márpedig nehéz elképzelni a világban olyan történést, ami tőled függetlenül értékelhető lehet. Abban a pillanatban, hogy te szubjektum vagy, számodra máris csak ezen a szubjektum-szürőn keresztül fog jelentkezni és létezni minden.

"- Szia, hogy vagy?
- Köszi, jól.
- Bővebben?
- Ja, bővebben? Pocsékul."


"- Szia, mesélj, mi történt.
- Lökdösődés volt a villamoson.
- Bővebben?
- Az a hülye qrva nem leült a helyemre, amit kinéztem magamnak?!!"

És mindez csak azért érdekes, mert tényleg szükség van az események beazonosítására egymás közt, de mindig csak a tér-idő felületig jutunk, onnantól kezdve csak találgatás az egész, legtöbbször. Márpedig ennél azért többre lenne szükség ahhoz, hogy mondjuk ítéletet mondhassunk a "boszorkányok" fölött, amiről itt épp szó van.

Szóval csak ezért megyek bele a témába ilyen mélyen, hogy megpróbáljam megértetni a szkeptikus gondolkodásmód hibájáról alkotott elképzelésem. Bár talán nem éppen veled kellene, mert szerintem te érted. :)))