Valamikor a XX. század hajnalán azt tanították a fizikusoknak, hogy van még néhány homályos pont a hőmérsékleti sugárzás környékén, de utána már le fog záródni a fizika fejlődése. Aztán felfedezték az atomokat és el kellett gondolkozni azon, mi a fenét csináltunk "mi" 300 éven keresztül? Differenciáltunk meg integráltunk, holott az anyag nem osztható a végtelenségig. Mi van itt? Azt hittük, hogy megtaláltuk az igazságot és most halomra dől az egész. Aztán valaki kitalálta a modell fogalmat és azt mondta amit eddig csináltunk az nem az abszolút igazság, hanem a valóság egy modellje, a modell mindig csak közelítőleg írja le a valóságot, egymás után születtek az atommodellek amik aztán tényleg csak közelítőleg voltak érvényesek. Azt kezdték mondani, hogy a jövőben is csak közelítő modelleket lehet majd találni, semmi egyebet, abszolút igazság nincs. (Bár abból, hogy a múltban és a jelenben csak modelleket használunk elég nagy bátorság a jövőre vonatkozóan is megtenni ezt tétnek. :)) Szóval Bay-t szerintem nem a modell érvényessége érdekelte, hanem az hogy mi az igazság! Méregetni kell, mert abból, hogy a modell eddig mindig igaznak bizonyult nem következik, hogy ezután is mindig igaz lesz. (Valamelyik tudós a 80-as években megalkotta a nukleáris tél fogalmát, ami akkor köv. be, ha felrobbantjuk az összes atombombát. Mikor kérdezték, sietett leszögezni senki se tudja mi történne akkor, ha felrobbanna az összes bomba, amit ő csinált az csak egy modell, aminek egyik célja az általa vázolt lehetőség elkerülése.)