Nagy László:

Szívem örökös ételed

Szívem örökös ételed,
pünkösdirózsás életed.

Eső, hóharmat ránkszakadt,
gőzölgünk vörös fák alatt.

Az égi gyöngy hideg, rideg,
hajról bokáig lecsereg.

Minket az ősz hiába ver,
hevünket nem hűtheti el.

Lehetünk térdig sárosak,
tüzesen vagyunk párosak.