Nem teljesen értem, hogy mi itt a probléma. A vallás alapvetően sose akarta megmondani, hogy hogyan mozognak a bolygók. (magát a tudományt, vagy annak kezdetleges formáira persze ráhatott, de ma is erősen ráhat a világnézet és a társadalmi elvárás a tudományra). Megintcsak populáris tévhitekkel szemben Galilei korában sem volt szó arról, hogy a püspökök köldöknézéssel tippelték volna meg, hogy hol lesznek a bolygók  holnap, hanem szépen megnézték Tycho Brache táblázatait, amik bizony teljességgel tudományos alapúnak tekinthetők (megfigyelés, modellezés, predikció, stb.) Konkrétan persze geocentrikusak, de attól még Galilei modellje egy milliméterrel sem adott jobb predikciókat. A vita éppen arról szólt, hogy két ekvivalens modell közül (ami ugyanarra az eredményre vezet), miért az egyiket és miért a másikat kell választani. Ez metatudományos probléma, és akkor még az Occam borotvája elv nem volt elfogadott, ez a vita -- ha a felek nem is tudtak róla -- épp erről az elvről szólt.

 

 Az hogy aztán a tudomány az Occam borotvája mellett tette le a pálcát (képzavarok rulez!), az ugyanolyan hit, hogy ez a legcélravezetőbb dolog, mint az egyház álláspontja, hogy jobb volna annál a modellnél maradni, ami meghagyja az embereket abban a hitben, hogy a világ közepén élnek, és nem valami vacak galaxis valahanyadik sárgolyóján.

 

 Most részletkérdés, hogy a Vénusz fázisait látta-e Galilei, vagy nem, természetesen az is összeegyeztethető a geocentrikus világképpel, csak a Vénusznak keringés közben a Napot is körbe kell hurkolásznia, ahogy látszólagosan jár a Földről nézve (és általában, az eddigi ismereteink alapján áttranszformálhatjuk az összes törvényt geocentrikusra, posztulátumnak kinevezve az így kapott bolygómozgások (cikloisok) törvényszerűségeit, a Coriolis erőt, stb. és ezekhez a posztulátumokhoz az empírium útján is el lehetett volna akár jutni.)

 

 Az egyetlen ok, ami a heliocentrikus modell mellett szól, az az, hogy kevesebb és egyszerűbb axiómából indul ki (kevesebb információval leírható modell). Hogy ezt célszerű választani, az a tudománynak merő axiómája.

 

 Nos, a kitérő után visszatérve a kérdésedre, természetesen tehát ez (bolygók, autó, fény) régóta a tudomány területe. Abban a világban is, ami csak 10 perce van, csak úgy néz ki, mintha régen lenne, abban is olyan, mintha a tudomány eredményei ott lennének, és ebben is a tudomány illetékes a bolygómozgások (autó, fény) ügyében.

 

 Nem illetékes, illetve nem csak a tudomány illetékes tehát:

 - részben a saját axiómáinak meghatározásában (tudományfilozófia)

 - a tudomány alkalmazási területeinek kijelölésében (mire használjuk a kíváncsisággal megszerzett tudást?). Itt is újabb axiómák felvételéről van szó -- amik különböző, akár egymással ütköző célokat is kitűzhetnek. pl. hadtudomány/orvostudomány agrártudomány/környezevédelem

 továbbá tudománnyal egyáltalán nem kapcsolódó területeken, pl.

 - én most akkor dugjak meg minden nőt, aki szembe jön (hiszen az evolúció, a biológia, a szexuális drive megértése nem mondja el, hogy akkor ezzel mit kezdjek); tehát például igen, az erkölcs, a viselkedés, a világhoz való hozzáállásom kérdésében

 

 

 A túldramatizált hipotézisedre azt tudom mondani, hogy persze felvehetünk egy akár ilyen vallást, ami ezt állítja, és ez teljesen összeegyeztethető a tudománnyal. Ez a vallás csak abban foglal állást, hogy a világ 10 perce keletkezett, de úgy, hogy minden információ benne úgy lett inicializálva, hogy olyannak tűnik, amilyennek. Ez egy axióma, és nem vezet semmi ellentmondásra, amúgy mont a gödeli G állítást, hozzátehetjük az axiómarendszerünkhöz. A tudomány meg elmondja, hogy milyennek tűnik a világ. Persze a tudomány mindig úgy fogalmaz, hogy a világ ilyen, meg olyan, de ezalatt, aki tudja a tudomány, a valóság és a modell viszonyát, azt érti, hogy ezen hipotézisek modelljeivel jól leírható módon látszik viselkedni.

 

 Az jó kérdés, hogy akkor megválaszolja-e a nők megdugásával kapcsolatos kérdésemet ez az axióma, azt gondolom, hogy nem, ezért ilyen vallásoknak sok értelmük, és memetikai életképességük nemigen van. Az, a vallás persze, ami azt mondja, hogy a pokolra kerülök, az persze megválaszolja ezt a kérdésemet. És természetesen ateistaként is fel lehet venni axiomákat, amik megválaszolják az ilyen kérdéseket. Valahogy én is viselkedem, és eldöntöm ezeket a kérdéseket, tehát ha máshol nem, maguknak a  kérdéseknek a szintjén megvannak a magam axiómáim. Miért baj az, ha másnak ezek az axiómák valami vallás formájában jelennek meg?

 

 - g