A kérdéseid megválaszolásához az szükséges, hogy megértsük a "filozófia nyelvi fordulatának" az episztemológiai jelentőségét és egyben merjük eredményeit a filozófia, azaz az egymásra referáló magyarázatok és leírások viszonylagos  közegéből kiemelve a napi gyakorlatunkban is módszertani utasításokként.

 

Közvetlenül.

 

Az állításom az, hogy a metafizikai állítások, amelyek tehát megoldásokat jeleznek ott is, ahol és amiről állítások nem tehetők (csak látszólag, a nyelvi jelentés  metaforikus létformájával való visszaéléssel) valójában nem is álítások és a kérdések nem is kérdések. A jelentések valamiféle mélyszerkezetében ezek az állítások voltaképpen felszólítások, óhajok, szándékok, és csak felszíni reprezentációjuk mutatja őket formálisan megválaszolhatnak tetsző kérdéseknek vagy választ tartalmazni látszó állításoknak.

 

Ott tiltom le őket, ahol az őket közvetítő nyelvi jel valódi funkcionalitását vizsgálom, s nem engedem meg, hogy egyáltalán eljussanak arra a szintre, ahol formai alapon konkurálhatnának a "valódi" válaszokra váró "valódi" kérdésekkel.

 

A legkiválóbb, legkivesézettebb példát magad szolgáltatod. Az I-ten létezésére vonatkozó (zsidó-keresztény kultúrkörben elhangzó) kérdést a logikai szemantikának le kell tiltania, hiszen az alany definíciójához inherensen tartozik, hogy "emberi tudással meg nem közelíthető, léte emberi értelmünkkel fel nem fogható". Nyilvánvalónak kell lennie, hogy egy ilyen entitásra vonatkozó kérdés contradictio, a magunk által a definícióban áűllított episztemológiai korlát meghágása.

 

A "mi a lét értelme" kérdésnek és leágazásainak hasonló definíciós és mélyen petitio principii típusú bajai vannak. Még mielőtt a választ keresnénk, itt is meg kell viuszgálnunk, kifejezhető-e egyáltalán szemantikai-logikailag érvényes módon a dolog. És a sejtésem az, hogy nem.

 

A bizonyposságom meg az, hogy  metafizikusok és a pszichobiznisz ezredévekre visszanyúlóan körmönfont szolgáltatói ezt pontosan tudták, és szerkesztési alapelvként alkalmatzták is. A jelenkor értelmiségi diskurzusában is számtalan olyan kérdés van, amelyről ordít, hogy úgy van szerkesztve, legalább félig tudatosan, hogy megválaszolhatatlan legyen, és a célja éppe e diskurzus perpetuálsáa, szakértői pózban tetszelgő interpretátorai társadalmi elfogadottságával és  stallumaival együtt, jóhiszeműbben szólva pedig a létkérdésekként érzékelt érzelemnyilvánítások adta nemes borzongás megzengetése.

 

Én is tudok neked tíz per alatt olyan tízsoros szöveget generálni, amely éppígy borzongat, a mély értelem sejtelmét hordozza, de semmi értelme sincsen azon  túl, amit sejtet.

 

Szubtilisebben magával a lét állításának vagy tagadásának nyelvi reprezentációjával általában is vannak gondok, ennek hosszú irodalma van, én itt illusztrációképen (és természetesen nem magyarázatként) arra az érdekességre utalok, hogy (a magyartól eltérően) az indoeurópai nyelvek többségében a puszta lét nem állítható a létigével, hanem csak valamely körülírt, reflektált, másodlagos ige segítségével, illetve üres adverbiális mozzanat mellérendelésével (there is).

 

Es gibt G-tt., nem *G-tt ist., There is truth on earth, nem *Is truth on earth. B-g susestvuet, nem B-g est.

 

Ez persze csak afféle mélyértelmű illusztráció.

 

 

A kuruzsló leírásával kapcsolatban pedig azt kifogásoltam, hogy nem jelölöd a különbséget aközött, amit egy klinikai orvos ír úgy le, hogy "a beteg ettől és ettől a kezeléstől meggyógyult", illetve aközött, amit a kuruzsló. Itt az oksági viszonnyal való játszadozás történik, és nyilvánvaló, hogy olyan eljárásokkal kapcsolatban, amelyek megengedik az oksági viszony igazolásába a nem detektálható és predikítv erővel nem rendelkező addicionális okszerűségek ("nem hitt benne") véleémét, nem használható ugyanabban a jelentésben.

 

Csak egy metaforikus jelentésben, aminek azonban a formai azonosság ellenére semi köze nincsen a klinikai tesztek nyomán kimondott, önmagávban persze szintén soha nem egészen kifogástalanul kóser kauzális állítással.

 

Az előzetes nyelvi "normakontroll" azonban megment bennünket attól, hogy uyganolyan státuszúnak gondoljuk el a kettőt. És akor már mindenki eldöntheti, hogy orvoshoz, vagy tűzcsinálóhoz megy, mert fogja tudni, hogy a kettő állításai léányegük szerint nem azonos természetűek.

 

 

„A nyelv mindenki számára felállítja egyazon csapdáját; a jól

járható tévutak hatalmas hálóját. És elnézzük, ahogy egymás után ballagnak az emberek

ugyanazon az úton, tudjuk már, hol fognak most elkanyarodni, most továbbmenni, anélkül,

hogy az elágazást észrevennék, stb., stb. Tehát táblákat kell kiraknom mindenhová"

 

W