Hogy melyiket?

Nos, én mind a kettőt tanultam, de nem a nyelvvizsga miatt (mert amikor eszperantóból felsőfokúztam 90-ben, még szó se volt továbbtanulásról, diplomáról. Cigányból meg nincs is semmiféle nyelvvizsgám), úgyhogy kompetensnek érzem magam a hozzászólásra. Igaz, hogy a lovárit kb. alapfokon tudom csak, tehát nem egyféle szinten a két nyelvet.

Valóban mind a két nyelv egyszerű nyelvtanú, ezért is szokták e kettőt választani, ha valakinek különösebb nyelvérzék nélkül "gyorsan" kell egy nyelvvizsga a diplomához. (Igaz, van olyan egyetem, ahol nem fogadják el pl. az eszperantót.) Tehát kb. egyenlő eséllyel lehet nekiállni mind a kettőnek, ha csak a gyors, könnyű nyelvvizsga (létezik ilyen...?) a cél. Vagyis inkább a távolabbi célok tekintetében kell megvizsgálni a kérdést: melyiket tanuljam ahhoz, hogy később könnyebben tanuljak más, nehezebb (de hasznosabb, fontosabb) nyelveket? És én ebből a szempontból az eszperantót javaslom - de csak ha e kettő közül lehet választani, ahogy a topik sugallja; mert én mostanában egy másik nemzetközi segédnyelvet támogatok, használok, az interlingvát - de abból nem lehet nyelvvizsgát tenni. Azért az eszperantót és nem a cigányt, mert a nyugat-európai nyelvek alapja, vagy közös szókincse a görög-latinos szókincs és ez az, ami segít az egyik nyelv megtanulása után a másik tanulásában. Ez az, amire az eszperantó is épül (persze sok egyedi szava van, meg szláv, német, stb. szavai is, amik nem annyira nemzetköziek). A lovári, vagy akármilyen más cigány nyelv pedig amolyan pidgin-kreol, vagyis keverék nyelv, ami a környezet többségi nyelve tekintetében változhat (a szerb cigányok szerb szavakat kevernek bele, a magyarországiak magyar szavakat, stb.) A romani (cigány) nyelv belső rendszere is megkopott, nem tartalmaz minden lehetséges (vagy korábbi) nyelv(tan)i eszközt, vagy nem egységesen és nem egyfélét; ezzel szemben az eszperantó logikus struktúrája hozzásegít ahhoz, hogy tudjuk, egyáltalán hogyan kell idegen nyelvet tanulni (azonkívül - ha kisebb mértékben is, mint az interlingua - hozzásegít a nemzetközi latinos szókincs megismeréséhez, ami pl. az angolban és az újlatin nyelvekben, de Európa szinte minden nyelvében megvan és egy közös hidat képez a nyelvek között, segítve ezáltal a másik nyelv tanulását).

A lovári szókincse nem sokban segít a későbbi angol, francia, stb. tanulásban, mert az indiai nyelvi rétegre görög, örmény, szláv, magyar, román elemek telepedtek rá. A lovárit tényleg csak oláhcigányokkal lehetne használni (tehát nem is akármilyen cigány csoporttal; és nem mindenki kommunikál velük szívesen), de közülük is inkább már csak a középkorosztállyal, vagy a még idősebbekkel (a fiatalok legtöbbször már csak értik, de magyarul válaszolnának).

Nem is beszélve a saját tapasztalatomról, hogy én a buszon a romákat nem értem, csak szavakat kapok el szinte; hiába tanultam a nyelvüket, ellenben pl. a varsói rádió eszperantó adását mindig (a lényeget biztos, hogy miről is van szó).

Persze, mind a két nyelvet érdemes megtanulni idővel, jó nyelvek, stb. Én is ezt tettem, de a mielőbbi nyelvvizsga-gyorssegély és a későbbi nyelvtanulási haszon szempontjából mégis inkább az eszperantót javaslom - a kettő közül (vagy először azt).