Szia

tisztelem benned, hogy ilyen lelkiismeretes tanár vagy. Le a kalappal előtted. Jelenleg négy éve dolgozok tanárok között és látom mit csinálnak. Először pl a 24 órás tanár akik nálunk voltak:
Ő volt az ügyeletes tanár fent csacsogott a tanáriban, a portás meg kapta a pofonokat az igazgatótól miért randariroznak és cigerettáznak a gyerekek.
Az órán akkora rendbontás volt, mert a tanár valamikor 15 percet is késet az órájáról.
Volt olyan tanár,akiknek két napja is szabad volt, a kötelező tényleg csak a 24 óra volt utána azt csinált amit akart. Egy magyarszakos tanárnak a bele lógott, míg az informatikus ott gyorsan adott jegyet és nem kellett dolgozatot javítani.
A kollégiumi nevelőtanároktól éjszaka kint voltak a gyerekek, nem írták ki a távozó füzetbe őket. nem voltak képesek átadni a szobaleltárt, ha valami kárt csináltak akkor a gondnok megszerelte és rohant, de nem az ő feladata volt a pedagógusi pálya.
Jelenleg is nevelő tanárok között vagyok. Most az egyik állandóan kirohangál, mert gépjármű oktató, a másik hűtőmágneseket csinál, a harmadik meg kézműves és éjt nap alá téve csinálja a kis ékszereit, mert ő neki ez a másodállása amit megcsinál fő munkaidőben. Ő pl a közvetlen kollegám, semmit érdemben nem csinál ami a munkája lenne. Egész nap a maszek melóit botolja.

Nem akartalak megsérteni, ha te nem ezek közé tartozol le a kalapom előtted. Ugyanis egyre kevesebb az olyan ember, akikben még van erő a mai gyerekkel dolgozni, és tanítani és komolyan veszik a hivatásukat. Nagyban szerepet játszik az, hogyan nevelték a gyereket, és a mai világban nem könnyű a pedagógusi pálya, sokan ebbe bele is fáradtak. Szóval nem mindenki olyan lelkis, amilyen te:)

Az irodai munkából is kérdés, hogy melyiket láttad? Vannak olyan titkárnők, adminisztrátorok, akik egész végig teáznak, pletyiznek és elvannak.
Na nekem sem ez a kategória jutott. Keményen napi 40 órában a számítógépet verni, nyáron negyven fokba, sokszor a szemem majd kifolyt. Bambulni nem lehetett éppen, mert a főnököm ott ült mellettem és tempot diktált nekem. Jah és mindezt havi bruttó 62 eft-ért, és 20 nap alapszabadságért.

A nyelvviszgánával meg az a helyzet, hogy nem a tudás számít, hanem a pénz. Senki előtt sem titok, hogy az embereket a nyelvvizsgán legfőbb az újbóli nyelvvizsgadíj befizetése végett vágnak haza. "Persze jó pénzért bármit el lehet intézni, hallottam ilyet is":(
Én becsületesen rászántam a napi 1,5 órát. A nyelvvizsgán türelmesen végighallgattak, örültem is hogy nem szólaltak meg magyarul, még a szemembe is mosolyogtak, aztán mégis lepontoztak. Amit kérdeztek tudtam válaszolni, valamint a három feladatot megoldottam. Sajnos ez már tényleg nem a tudásról szól