Igen benne van a kulcsszó, ha akarnám. De az a baj, hogy én nem akarom, én addig akaarom a nyelvvizsgát, míg kiadják a diplomámat. Utána én akarok jogsit, akarok másoddiplomát, akarok egészségesen élni, sportolni, úszni a szereteimmel lenni. Azt az időt amit a nyelvböngészkedéssel és szintentartásra fektetnék, a fent említett dolgokra tölteném. Tény nem lennék rákényszerítve a nyelvtanulásra, nem is tanulnék nyelvet. Helyette egy ütősebb diploma amivel esetleg pénzprofitálhatnék, egy jó kis úszás amiért tennék valamit az egészségemért, jogsi amiben örömömet lelném és lenne sikerélményem. Ezek a fontos dolgok, de ezeket ember és egyén válogatja. Lássam, hogy haladok előre az életben és ami számomra fontos célokat kitűztem elérjem. Nem azért élek, hogy dolgozzak, azért dolgozok, hogy éljek. Óriási különbség.

Amiket leírtál nagy igazság van benne, csak kérdés, hogy az ember mit vállal. Én nem szerettem a törit sem, de fősulin két évig nyúztak egyetemes és magyarral is. Vállaltam, mert amit választottam szakmát azt szerettem és szívesen tanultam.
Nyelvtanárként sem mondom, hogy öledbe potyog minden, kérdés, hogy ki hogyan csinálja milyen ügyes és mennyire tudja eladni magát. VAn olyan magántanár,aki 1500/45 perc van három diákja leadni nekik öt órát 22 500 Ft megteszi ezt három alkalommal és már annyit keres, amit én egész hónapba nem kapok meg. Mellette van esetleg egy főállása onnan is jön. Tényleg attól függ, mennyire ügyes és szemfüles.