Nekünk az egyetemen, az angol szakon mindig azzal jöttek, amikor panaszkodtunk, hogy túl kevés a nyelvi óra (nekünk heti 2 volt szemben a CETT-esek 10 órájával) a nyelvi záróvizsga követelményszintjéhez képest, hogy ez nem nyelviskola, hanem angol nyelv és irodalom szak, itt már a felvételkor kell tudni angolul. De az angol szakkal még ki is voltam békülve, mert ott tényleg az általános műveltség szintjén adták le és követelték az angol irodalmat, történelmet, nyelvtörténetet, a nyelvészet meg inkább nyelvtani gyakorlat volt.
A német tanszék az halál volt, ők az "angol tanszék nem több egy angol nyelvű középiskolánál" felkiáltással mindig azt hangsúlyozták, hogy egy igazi egyetemen tudományos munka folyik, bezzeg ők komoly elméleteket tanítanak, tessék elmélyülni az irodalomban, nyelvészetben. Azt külön viccesnek tartottam, hogy az angol tanszéken lehetett pl. zenetörténetet is tanulni, miközben alig volt zeneszerzőjük, míg a német szakon ilyesmire nem volt lehetőség, pedig szinte minden második ismert zeneszerző német származású. Na de mindegy. Tudományos munka az folyt, miközben magát a nyelvet úgy elfelejtettük, hogy harmadév végén abban sem voltam már biztos, hogy egy középfokú nyelvvizsgát újra le tudnék-e tenni. Neki is álltam a tanulásnak fejvesztve.
A spanyol szak volt a kedvencem ebben a vonatkozásban: ott komoly nyelvfejlesztés folyt, ráadásul többféle tantárgyat is tanultunk, volt pl. földrajz, ami ugyancsak megdobja a szókincset. Máig a spanyol az egyetlen nyelv, amin tudok olyan szavakat is, mint paratölgy vagy kocsányos tölgy.:)) A nyelvi órákon is félévente más témakört vettünk át: tanultunk sajtónyelvet, orvosi szaknyelvet, műszaki nyelvet stb..