Kedves István!

 

 Azzal mindenképpen vitatkoznék, hogy a "meggyógyult" szót a tudományos közbeszéd kisajátíthatha, a szó a köznyelvben létezik mindenféle tudományos háttér nélkül is.

 

Az, hogy a sámán egy-egy hivatkozott konkrét betege "meggyógyult" -- már amelyik tényleg -- az tény. Emberek gyógyulhatnak meg -- és gyógyultak is meg prehistórikus időkben is, mindenféle tudomány segítsége nélkül is, a sámán bizonyos betegei is "spontán" meggyógyulnak. A vita a sámán és a tudós között abban áll, hogy melyik gyógyult meg, és főleg, hogy miért.

 

A sámán hipotézise "az nem gyógyult meg, aki nem hitt a lelke mélyén elég erősen abban, hogy a gonoszt ki tudom űzni", nem falszifikálható. Hogyan lehetne kimutatni, hogy ez nem igaz, milyen kisérlettel? Milyen kisérleti módszerünk van arra, hogy a "lelke mélyén erősen hisz" fogalmat teszteljük?

 

 (hogy a fogalmakat tisztázzuk: a popperi falszifikacionizmus, a legmainstreamebb tudományfilozófiai irányzat azt mondja, nagyon dióhéjban, hogy dolgokat bizonyítani nem lehet tudományosan, hiszen csak véges sok kisérlet végezhető véges sokféle körülmény között: a hipotéziseket elfogadjuk, amíg nem találunk azt cáfoló ellenpróbát. Olyan hipotéziseket pedig, amikhez nincs olyan kisérlet, amivel elvileg cáfolni lehetne, nem tekintjük a tudomány részének. Ilyen, kisérletileg elvileg is cáfolhatatlan hipotézis a sámán hipotézise a kiűzendő rossz szellemről, kiegészítve a "csak annál működik, aki igazán, kétség nélkül hisz benne" elvvel.)

 

 A másik érv lehet a sámán ellen, hogy a csak sámánhoz járó betegek közül statisztikailag jóval kevesebben gyógyulnak meg, mint a csak orvoshoz járók közül. Most tekintsünk el attól, hogy ez a kisérlet sem triviális sok okból; de a statisztikai érvek nem feltétlenül érvek a sámán számára, a statisztikai tény is csak a tudományos módszertan posztulátumai (és matematikai axiómák) elfogadása esetén "igaz". A sámán pedig sokszor a tudományos hozzáállás frankóságát is vitatja.

 

 Azt mondhatjuk hát, hogy a sámán nem tudományos. Ha a sámán állítja, hogy ő tudományos volna, akkor a lenti felosztásomban az a) kategóriába tartozik, és meg kell mutatni, hogy nem tudományos, ez a könnyű eset, és itt tökéletesen megfelelő a TTT eljárása. Ha azonban nem állítja, akkora dolog arról kezd szólni, hogy honnan tudjuk, hogy a "tudományos módszertan" a frankó. Az pedig nem bizonyítható, mert axiomatikus, és pusztán az a tapasztalat miatt szeretjük, mert bizonyos dolgokra nagyon hatékonynak találjuk. Lehet persze filozófikus, intuitív érveket felsorakoztatni a tudományos módszertan "jósága" mellett, de ez már ab ovo nem lehet tudományos igényű; ez olyan, mintha a matematikai axiómákat akarná valaki formálisan bizonyítani. Mégis sokszor látom ezt a hibát, hogy tudományos érvekkel akarja valaki a tudomány felsőbbrendűségét bizonyítani. Ez pedig petitio principii, körkörös logika, a bizonyítandó alapkérdés felhasználása magában a bizonyításban.