tudományfilozófiából nem vagyok eléggé felkészült

Tényleg őszinte szívvel ajánlom az ebben való elmélyedést. Nagyon elgondolkodtató dolgokat lehet tanulni főleg a XX. századiaktól:  Poincarétól, Poppertől, Carnaptól, Quine-től, Feyerabendtől, stb. Egy időben én is azt gondoltam, hogy az nyilvánvaló, hogy a tudomány az egyetlen frankó módja a világ megismerésének, és amiket megtudunk, azzal a világ valódi mély igazságait ismerjük meg. Ezért is lettem matematikus. Aztán kiderült, hogy ez nem egészen így van -- de ez mit sem von le a tudomány érdemeiből, sőt, csak valami erős dolog lehet az, ami a saját korlátait is ki tudja mutatni.

 Félni meg nem kell attól, hogy ez kihúzza az ember lába alól a talajt: noha tudom, hogy nagyjából milyen evolúciós fejlődés és az érzékek milyen mechanizmusa az egész, mégis finom a majorannás csirke (van a hasonlatnak kevésbé szalonképes változata is), ugyanúgy, bár tudom, hogy a tudomány csak egy, az emberi agy konkrét gondolkozási sémáitól nem függetleníthető, nem igazoltan felsőbbrendű megközelítése a világ megismerésének, mégis továbbra is bátran a tudományra támaszkodom a munkában...