Hú, először erre válaszolok, mert itt a lényeg:

 

Azt állítja ugyanis, hogy ami megfelel az általa felállított kritériumoknak, az tudományosnak mondható. Ennyit mond, nem többet (megkérdőjelezhetetlen abszolút igazságról egyébként még nem hallottam ezen a területen).

 

 Akkor rosszul ítéltem meg a nézeteidet. A fentiekkel tökéletesen, 100%-ig egyetértek, és örülök, hogy ezzel te is elvben egyetértesz. Úgy tűnik, a különbség köztünk akkor abban van, hogy ezt hogyan értelmezzük a gyakorlatban. Ebből számomra ugyanis az következik, hogy a konkrét "Pista bácsi a sarlatánnal" történetünkben [és teljesen formálisan fogom alkalmazni a fenti elvet] annyi mondható, hogy a sarlatán nem felel meg a tudományos kritériumoknak, és ezért nem mondható tudományosnak. Ennyit mondhatunk és nem többet. [szerintem ez egészen pontosan az, amit sok-sok hozzászólás óta ismételgetek].

 

 Ezzel szemben azt mondani, hogy "fájdalom, Pista bácsinak nem jól működik a józan esze", az eléggé úgy hangzik nekem, mintha nem csak azt akarnád mondani, hogy "Pista bácsi józan esze olyan következtetésre vezette, ami ellentétes azzal a következtetéssel, amire tudományos megközelítéssel juthatunk", hanem továbbmész, és azt is állítod implicite, hogy "márpedig itt a tudományos megközelítés az egyedül helyes, tehát Pista bácsi téved". Ez pedig ellentmond a fenti "ennyit mondhatunk, és nem többet" kijelentésnek.

 

 Persze azt hozzátehetjük, hogy Vágó Istvánnak (és gligetinek is) meggyőződése, hogy jelen esetben a tudományos megközelítés a célravezető, de ezt nem bizonyításként, vagy megkérdőjelezhetetlen igazságként, hanem meggyőződésként lehet és szabad kijelenteni, a mi személyes ismereteink, tapasztalataink alapján azt gondoljuk, hogy ez egyike azoknak a területeknek, ahol a tudományos módszertan jobban beválik.

 

 

 Remélem talán most ráközelítettünk a lényegre.