Komáromi jános:
 
 Eleget vártunk
 
 
 eleget vártunk
 
 ne várj tovább!
 tüzek lobognak
 ne várj tovább!
 az izzás már kevés
 
 égni kell most!
 elhamvadni akár
 tüzet gyújt benned
 minden égető érintés
 
 miért reszketsz?
 a félelem még megbújik benned valahol
 miközben tested
 már a szabaduló vágyról dalol
 
 minden mozdulatunk
 egymásba fonódik
 minden tiszta szavunk
 suttogó sikollyá oldódik
 
 megszűnik a külön vált
 létezés átka
 elég volt!
 eleget vártunk már
 az egyesülés mámorára
 
 érints meg Te is!
 ne törődj semmi mással
 minden más hazugság
 a szó
 a remény
 a vágy
 és még a szerelem is
 
 tűz kell most!
 vadul égni kell!
 tested a testemhez közel
 Te is tudod már
 nem baj ha elveszel
 önmagad nem őrizheted meg
 a féktelen lobogásban
 megszűnsz
 feloldódsz a lüktető harmóniában
 
 anyagtalan ritmussá leszel
 az örök létezés hulláma fut át testeden
 azért ölelünk
 hogy a kettőből egy legyen
 
 nem számít ha fáj
 nem számít ha kegyetlen
 nem számít ki volt már
 most Te vagy
 most Én vagyok az Egyetlen
 
 örvénylő kéj vagyunk
 teremtő erő
 így formálódik a Mindenség
 az Egy sokkal több
 mint a kettő
 
 ki vagy?
 nem tudom...
 ki vagyok?
 nem tudod...
 de ölelésünkben újjá született az Élet
 megtisztult a Világ
 a szeretet újra élni kezdett
 a szerelem ismét gyöngéd lett
 egy mindent elsöprő
 minden gátat széttörő
 esztelen és dühöngő egyesülés után