Kedves Levelezőtársaim!

Több alkalommal is találkoztam azzal a téves vélekedéssel, hogy a bőgőshajót mélyhangú kürtjéről nevezték el. Ez a magyarázat első pillanatra helytálló lehetne, de ha arra gondolunk, hogy a hajókürtöt gőzzel szólaltatták meg, akkor a bőgőshajónak gőzhajónak kellett volna lenni. Az igazság az, hogy a bőgőshajók a nevüket orrtőkéjükről kapták, ami egy nagybőgő csigájához hasonlított.

A hajókat a fahíd előtt ábrázoló képeslap mása - laikusként nem tudok lényeges különbséget felfedezni - látható Becherer Károly - Kovács András könyvében a 42. oldalon a következő szöveggel:

Két nagy uszály a fáktól nem látható belváros partjainál a régi kis fahíd mellett.

A levelezőlap alatt a kiadó: Ifj. Wagner A. 1900. k.

Más alkalommal megtettem, most ismét említem a kitűnő képeslapos könyvet. Hadd mondjam el, hogy a képeslap gyűjtésnek hihetetlen nagy jelentősége van a történeti kutatásban. Ennek kiváló művelője, hasonlóképpen az érmészetnek is Becherer Károly. A múlt héten a Ferenc-csatornáról tartottam előadást a helytörténeti klubban. Szemléletessé tette mondanivalómat az általam hozott térképeken kívül, hogy Becherer Károly egy sereg képeslappal lepett meg bennünket. A bajai Deák Ferenc-zsiliptól a bezdáni, a kis-sztapári, a verbászi, az újvidéki, a bácsföldvári stb. vízválasztók és zsilipek ábrázolatai mellett egyéb képeslapokkal a Ferenc-csatornáról, a Ferenc József-csatornáról és a baja-bezdáni tápcsatornáról.
Az érmészetet mindig is a történelem fontos segédtudományának tartottuk. Úgy tűnik a képeslap hasonló szerepet tölt be.

Tisztelettel:

Gál Zoltán