Komáromi János:

Köszöntő, csak úgy....

bánat voltam
felhő lettem
könnyeimet
szétöntöztem

egy csepp hullott
tenyeredbe
simogatás
lett belőle

egy csepp csillan
rózsa szirmon
volt, de már nincs
miért sírnom

egy csepp csordult
szép szemedből
ennyi maradt
könnyeimből

egy csepp száradt
fénylő Napon
vágyat őrző
hűs hajnalon

egy csepp eltűnt
nem találom
elveszett, de
nem is bánom

sírás voltam
mosoly lettem
múltjaimat
elfeledtem

víg perceim
Neked adom
fogadd el, légy
boldog nagyon