De a Hármashatár-hegy, Európa, a Föld, a Naprendszer létére alapozott modelleket sohasem fogjuk meghaladni.

Én nem azt mondanám, hogy létére alapozott -- az is maga a modell. Ezt úgy kell érteni, hogy van bennünk egy evolúciósan kialakult, mintegy "hardkódolt", hardware-be, de legalábbis mikrokódba égetett modell (ami nem tudatos, mint a tudomány, hanem ösztönös, talán mint a nyelv lang/parole viszonya), és az olyan mélyen bennünk él, hogy azt gondoljuk, az maga a valóság. Ebben a mélyen belénkégetett modellben alapfogalmak a "lét", a "van", sőt az "állítás", az "igazság", de ezeknek sincs túl sok köze az objektív valósághoz, azon kívül, hogy nyilvánvalóan annak egy evolúiciósan jól bevált modellje, megragadásának eszköze.

 Persze igazad van, hogy erre az ösztönös, belénkégetett modellre építjük a tudatos, tudományos modelljeinket; hogy ez mennyiben korlátoz minket, és mennyire tudjuk átlépni ezeket a belénkégetett alapmodellt, az jó kérdés. Kant szerint sehogy. Aztán mégis.