Kandalló

Fontos megkülönböztetnünk két alapvető típust: a nyílt és a zárt égésterű kandallót. Előbbinek a fűtőképessége minimális, hatásfoka max. 10-15%-os. Ilyen kandallót láthatunk középkori lovagfilmekben, amelynek csak a közvetlen közelében, és ott is csak vastag bundában lehetett melegedni. Nem is szólva arról, hogy ha azt akarjuk, hogy a nyitott tüzű kandalló füstje ne a lakótérbe, hanem onnan kifele áramoljon, igen nagy méretű kéményre van szükségünk, ami nem csak a füstöt, de a helyiségből a meleget is kiviszi. Ezért a kandallóknak ezzel a típusával részletesebben nem is foglalkoznék. Az úgynevezett zárt égésterű kandallók viszont épületgépészeti szempontból is igen érdekesek lehetnek.

Ezek a készülékek különösebb hőkapacitással nem rendelkeznek, de ennek ellenére nézzünk egy meglepő adatot. Létezik olyan szilárdtüzelésű tűztér, amelynek hatásfoka 84%-os. (Erre érdemes lesz visszatérni a későbbiekben.) Egy átlagos kandallóbetét névleges teljesítménye 10 kW körül mozog, hatásfoka pedig 50-70%-os lehet, ami jelzi, hogy a közhiedelemmel ellentétben ezek a készülékek fűtésre igenis alkalmasak. A nap bármely szakaszában begyújthatók, a meleget szinte azonnal adják. Hőleadásuk igen intenzív, teljesítményük 80%-át konvekciós hővel, a fennmaradó részt pedig sugárzó hővel adják le az üvegen keresztül. Egy ilyen építmény nem igényel átrakást, használata egyszerű és biztonságos.

Gyakran teszik fel a kérdést: mekkora a fafelhasználása egy kandallóbetétnek? Nos ez egy igen bonyolult kérdés, hiszen a felhasznált fa mennyiségét nagyon sok tényező befolyásolhatja (tüzelőanyag fajtája, nedvességtartalma; égési levegő mennyisége; kémény keresztmetszete, hasznos magassága; légnyomás; szélirány stb.).

Először is határozzuk meg, hogy milyen fa jöhet számításba tüzelőként. A fa, mint tüzelőanyag minőségét annak keménysége és fűtőértéke határozza meg. A gyantás fáknak magas a fűtőértéke, tűzifaként mégsem javasoltak, hiszen a gyanta égése sok lerakódást eredményez a készülék és az égéstermék-elvezető rendszer falán, ezáltal olyan hőmérsékleti maximumok jöhetnek létre, amelyek károsíthatják fűtőkészülékünket. Kandallónkban ne fűtsünk fahulladékkal, zsaluanyaggal, lakkozott, festett faanyaggal. Jó ételt főzni is csak jó alapanyagból lehet, ugyanígy kandallónk is akkor fog megfelelően működni, ha jó fűtőértékű, száraz, kemény fával tüzelünk! Jó fűtőértékű fafajták: gyertyán, tölgy, kőris, juhar, nyír, bükk.

Igen fontos adat a fa nedvességtartalma. Tudnunk kell, hogy a frissen vágott fa nedvességtartalma eléri a 60-80%-ot. Ha ezt égetnénk el, nem nagyon kapnánk hasznosítható meleget, mert a fában lévő energia nagy része a víz elpárolgására használódna fel. Körülbelül másfél év kell ahhoz, hogy a frissen vágott fa nedvességtartalma 20% alá csökkenjen, és tűzifaként használható legyen. Lehetőleg a tűzifát egy évvel korábban vásároljuk meg, tavasszal, így mire felhasználásra kerül, kellően száraz lesz. Egy 15%-os nedvességtartalmú fa hőfejlesztő képessége kétszerese egy 70%-os nedvességtartalmú fáénak. Egy ilyen, szabadban szárított fa hőfejlesztő képessége 4,4 kW kg-onként.

A fafelhasználás mennyisége függ továbbá a készülék hatásfokától. Egy jó hatásfokú készülékben tüzelve 50%-kal csökkenthető a fafelhasználás. Vegyünk egy példát: 10 kW-os névleges teljesítmény eléréséhez egy 50%-os hatásfokú készülékben el kell tüzelnünk óránként 4,5 kg fát. Ugyanekkora teljesítmény eléréséhez egy 80%-os hatásfokú készülékben nem használunk el, csak 2,5 kg fát óránként.

Ebből is egyértelműen látható, hogy készülékünk hőleadását nem elsődlegesen teljesítménye határozza meg. Készülék vásárláskor mindig figyeljünk a hatásfokra!