Nincs szó, csak döbbenet, hihetetlen a valóság! Az egyik legnagyobb, ha az én szememben nem a legnagyobb-, a legszimpatikusabb magyar sportoló hagyott itt bennünket. Miért mindig a jó embereknek kell korán elmenniük? Ha nem tévedek, most már mondhatjuk, Ő az életét tette fel a sportra, hogy hazájának, nekünk maradandó sikereket arasson. Ez az olimpia más lesz, mint bármelyik eddigi olimpia volt, gondolatban ez Kolonics Gyuriról fog szólni. Isten veled, nyugodj békében!