Petrarca:

LXXV. A szép szemek, mik úgy-úgy megsebeztek

 

A szép szemek, mik úgy-úgy megsebeztek,

hogy írt is ők adhatnak csak reája

- gyógyfű, varázsszó, s mit mély tenger árja

rejtett: a kő itt enyhet nem szerezhet-,

 

elzártak előlem minden más szerelmet

egyetlen édes gondolatba zárva:

s ha nyelvem csak dadog: ne találja

a gúny -  inkább csak gyarlóságát fejemnek.

 

E szép szemek aratnak én uramnak

minden dolgában győzelmet, de főként,

ha bennem támad kedve harcra kelni.

 

E szép szemek bolyonganak tűzvetőként

szívemben folyton: itt a kulcsa annak,

hogy nem fáraszt el róluk énekelni.

 

Csorba Győző fordítása