Törölt nick Creative Commons License 2008.08.11 0 0 1395

Kedves Jahorka!

Ezzel igérem befejezem!

Nem érthetek teljesen egyet Veled, mert a legtöbb szeretet önző (pl. barátság, szerelem, stb.) és csak egyetlen szeretet van, ami önzetlen, de azt meg nem ismerik, nem értik, sokszor nem akarják érteni és főként pedig - nagyon kevesek kivételével - egyáltalán nem gyakorolják az emberek.

Az lenne szép, ha érteni akarnák a lényeget és nem félreérteni.

Lépten-nyomon csak félremagyarázásokba, félreértésekbe lehet botlani, te hogy magyarázod meg, hogy miért is van ez? Azt tapasztalom, hogy az esetek többségében legtöbben egyáltalán nem képesek felfogni, hogy ami látszólag ellenük van, az éppen hogy értük van.

 

Az imént olvastam egy verset, amit eddig még nem ismertem... nagyon szép példája az ilyen félreértések sorozatának, hogy ki mit tekint jóságnak, hidegségnek, rosszaságnak, gonoszságnak és persze áldásnak... olyan áldásnak, ami a szeretet köntösébe van öltöztetve ugyan, de nincs nála szívtelenebb, könyörtelenebb és kegyetlenebb cselekedet...  miközben egyre erőteljesebben robog a végső ítélet felé robog gyorsvonatunk... 

csak a végén ne nagyon csodálkozzunk, ha nem úgy ítéltetünk meg, ahogy mi elgondoltuk...

 

Erőszakkal nem lehet kinyitni senki szemét, szívét... csakis "azzal" a szeretettel, de azt meg többnyire inkább nem ismerik, nem óhajtják ezért nem cselekszik...

 

Íme a vers: ... egy áldásról, mely hamis, igazságtalan és a lehető legkönyörtelenebb... ám

de igazán jól hangzik! Vagy nem!?

 

Ady Endre: Áldásadás a vonaton

A tengerbe most hanyatlik a Nap,
Most fut leggyorsabban a vonatunk,
Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
Megáldalak.

 

„Áldjon meg az Isten
Minden jóságodért,
Sok hallgatásodért
És gonoszságodért.
Sok rossz, bántó szódért
Áldassál melegen,
Sok hidegségedért
Hevülj a szivemen,
Úgy is vége most már,
Úgy is ezer bajom,
Oktalanság árán
Kész a ravatalom.
Hát én megáldalak,
De amíg áldalak,
Csókolj, de ne nagyon.
Áldva, csöndben, békén,
Emlékkel és csókkal
Akarlak elhagyni,
Meleg után fagyni,
Egyedül maradni,
Egyedül érezni,
Egyedül meghalni,
Áldjon meg az Isten.”

 

A tengerbe most hanyatlik a Nap,
Most fut leggyorsabban a vonatunk,
Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
Megáldalak.

Előzmény: jahorka (1393)