Kosztolányi Dezső

HAJNALI CSÓK

Mikor a gyertyánk üszkösen ég már
a sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk
s fáradt remegéssel újra sóhajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.

Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derű, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyíló jégharmatú rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszítója
a csók, a csók,
a hajnali csók.