Egy kis régi analógiás logika: :))
Tanuld meg a víztől követni utadat.
Tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad.
Tanulj a sziklától megállni helyeden.
Tanuljál a Naptól, Mely nyugovóra tér.
Tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen:
Hogyan kell életed leélni csendesen.
Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred:
Hogy kell szépen élni és szépen halni meg.
Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg,
Tanulj a rózsától tisztán maradni meg.
Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed,
Tanuld a folyótól: utadból ne térj meg.
Tanulj az árnyéktól alázatos lenni,
Tanulj meg a Naptól szüntelen haladni.
Tanuld négy évszaktól ismerni az időt,
Tanuld a csillagtól, hogy az égben erőd.
Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj.
Tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj.
Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja,
Nézd meg, mien terheket cipel a hangya.
Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses,
Tanulj a kismadártól: szabadon repülgess.
Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő,..
Mindentől tanuljál, mert minden veszendő.
Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen,
Tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!