Horváth Ilona

Utolsó levél

Hol nincsenek ajtók,
nincsenek zárak,
a lelkek most is
szabadon szállnak,
várnak reménnyel,
mint az utolsó levél
a vén diófa ághegyén,
s ha az aranyló
hajnali fényben
gyöngéden
elbocsátja már
a száraz ág,
földbe simulva küldi
megnyugvó
utolsó sóhaját,
s átlényegült,
féltő erővel
újra táplálja a fát,
mert nincsenek ajtók
és nincsenek zárak,
a lelkek most is
szabadon szállnak...