Tóth János:

Kegyetlenül

Mondd, most hová rejtselek el?
Jó lenne együtt meglátni a holnapot,
talán lenne néhány óránk még, csak
ne várj irgalmat! Ne hadakozz! Ne hazudj!
Mitől vársz kegyes megváltást?
Tudd meg, szeretni foglak!
Hideg leszek, és józan, meg sem fogom
a kezed! Csak odaültetlek létem közepére,
verset mondok Neked, szomorú dalokat is
énekelgetek a füledhez közel hajolva, nem
engedem, hogy elfordítsd a fejed, szemedbe
ezernyi lámpám fényét fordítom, és ordítom, hogy
nézd! Ezt tetted velem! Azt akarom, hogy sírj!
Csak nekem kell a könnyed a világon, más
már meg nem ért! Hited leszek, és utad!
Érintelek, és ellöklek, ha úgy akarom!
Nekem már megvolt minden, amit te adhatsz!
Lépted leszek, gondolatod! Csak nekem
hihetsz! Én leszek neked az egyetlen!
Csak addig nem tudom, hová rejtselek el!