Márki Zoltán :

MIKÉPPEN ÉN IS

Ne hagyj magamra,
hogyha csókolsz,
végy búcsút tőlem,
amíg szeretsz.

Vágyakkal ments ki
az egyedülségből,
szólítsál vissza
a szótlanságból.

Nézz rám először
úgy, mint utoljára,
karolj, mint akkor,
ha bele is halok.

És szabadíts meg
a boldogságtól,
miképpen én is
megbocsátok néked.