Baranyi Ferenc :

CARMEN REBELLE

Tudom, szerelmed lázadó madár.
Nem zabolázza meg sem babusgatás, sem
kalitka. Sorsa hirtelen halál.
S addig? Naponta változó halálnem.

Naponta állsz rugós bicskák elé
vagy semmisülsz meg harmincféle nászban,
pengét emel rád minden Don José
s öngyulladásod pusztít, hol csak ágy van.

Nem kárhoztatlak én vadságodért
s nem félek tőle. Végleg elfogadtam.
Letörlöm csókjaid nyomán a vért
s visszacsókollak, nálad is vadabban.

Neked hiszem csak, hogy halálveszély
nélkül szeretni: gyermeteg fogócska.
Ha meg nem öl, ki egyszer utolér -
legszebb futásod értékét lerontja.

Aláz, ki űz, ha nem az életed
akarja tőled. Eltörpít mögötted.
Nem játszótársak a szerelmesek,
de mindig üldözők és üldözöttek.

A szerelemben teljes életünk
lehet csak tét - ezt megtanultam én is.
Az élet útja attól szép nekünk,
hogy szüntelenül a halál felé visz.