Ferenczy László

 

Az ókori Kína és az északi nomádok

 

2. rész

 

A második mű [Emma C. Bunker: Ancient Bronzes of the Eastern Eurasian Steppes from the A. M. Sackler Collections) a Sackler-gyűjtemény több mint ötszáz darabos remek anyagának feldolgozását tartalmazza, az anyagcsoportok és korszakok kutatásának összefoglalásával. E tárgyak nem hiteles ásatásokból származnak, hanem öt magángyűjteményből valók. A szerzők ezért az 1970–90-es évek kínai régészeti kutatásaira alapozva, szerencsés csapatmunka révén készítették el e tárgyak tudományos feldolgozását, a származási helyek és a kronológia tisztázásával.

 

A Régészeti áttekintésben három szerző foglalja össze az i. e. 2000 körüli időktől az i. sz. II–III. századig az észak-kínai határterületek régészeti kutatásainak eredményeit területek szerint. A kelet-gansui és dél-ningxiai lelőhelyek után a szomszédos ordoszi területet, a Sárga-folyótól északra eső belső-mongóliai területet, az észak-hebei-i vidéket, a keleti belső-mongóliai, és Liaoning tartományokat veszik sorra. Az észak-kínai bronzkori – kb. i. e. 2000–1000 közötti – lelőhelyek térképén közel harminc lelőhely van megjelölve. A feltört sírok mongoloid csontvázakat és a kínaiakétól eltérő temetkezési szokásokat mutatnak. Kivételt képeznek a Tarim-medencében, a mai Nyugat-Kínában talált régebbi csontvázak, amelyek europid, közép-ázsiai vonásokat mutatnak. A vaskori – i. e. IX. – i. e. III. századi – lelőhelyek térképén is mintegy harminc lelőhely szerepel. E korszakra a pásztorkodó nomadizálás kialakulása és fejlődése jellemző. A kínaiak szerint a domesztikált és betanított lovak használata i. e. 1200-tól dokumentálható, de lovat már korábban is használtak. Az i. e. II. évezred első feléből a kocsizás is bizonyított. A hatékonyabb zabla és a kantár használatát, valamint az összetett íjak megjelenését is i. e. 900 körüli időkre teszik. A vas az i. e. VII–V. században jelent meg Kelet-Gansu és Dél-Ningxia területén. A bronztárgyakat gyakran ónnal vonták be. Megindult az állatalakos bronztárgyak – köztük a háromdimenziós kutya-, birka-, farkas-, ibex- és szarvasfigurák – öntése is.

 

Kelet-Gansuból sok állatalakos övlemez ismert. A kínai stílusúak cserekereskedelem révén jutottak ide. Az ordoszi sírokban sok áldozati állatcsontot találtak. Itt viszont hiányoznak az északi jellegű, nagy övlemezek. Az i. e. IV–III. században kőberakásos arany és ezüst övveretek jelentek meg, reális vagy fantasztikus állatábrázolással. Aluchaideng lelőhelyen két, i. e. III. századi sírból 218 aranytárgy került elő, köztük egy állatfejes arany díszpánt, és egy fejdísz, melynek tetején türkizberakásos madáralak is van. Stílusbeli analógiaként a malin’gaotui gyönyörű, szarvasalakos arany fejdíszt (Fig. A 56), a 2. sz. pazyryki sír tetoválását és az isszik-köli övlemezeket említik. Az ordoszi Xigoupannál két állatalakos arany csaton a súly és a készítő neve kínai írásjegyekkel van megadva. A Sárga folyótól északra fekvő területek Belső-Mongólia hegyes vidékét képviselik. Itt Maoqinggouból 79 sír ismert az i. e. VI–III. századból. Rövid kardok, a basadari és a Tagar-leletekre emlékeztető övlemezek a jellemzők itt is.

 

Észak-Hebei emlékeit a kínai forrásokban említett Shanrong-kultúrával azonosítják. Jellemző itt a sok ember- és állatáldozat. Az állatalakos bronztárgyak társadalmi státust jeleztek. Megjelentek a nagy bronzüstök. Belső-Mongólia keleti részéből a nanshan’geni temető tűnik ki rengeteg bronztárgyával.

 

Foglalkoznak a szerzők a szomszédos területekkel való indirekt kapcsolatokkal is. Az észak-kínai lelőhelyeken megfigyelt temetkezési szokások, a leletanyagban pedig a rövid kések, nyílhegyek és állatábrázolások párhuzamai Mongóliában és Burjátia transzbajkáli részen a vaskorból (i. e. VIII–III. század) figyelhetők meg. A Tagar-kultúrát a kínai források tingling népével próbálják azonosítani, de ehhez további kutatások szükségesek. Az altáji lelőhelyek – Katanda, Basadar, Pazyryk – leleteinek párhuzamait a belső-mongóliai hegyvidék anyaga mutatja.