Ferenczy László

 

Az ókori Kína és az északi nomádok

 

3. rész

 

A népvándorláskori kutatások szempontjából a kötet harmadik része a legfontosabb, amely A Xiongnu, Xianbei és Wuhuan törzsszövetségek kialakulása (i. e. III–i. sz. III. század) címet viseli. E lelőhelyek térképén a xiongnuk Ordoszban és a Bajkáltól délre, a xianbeiek három más helyen vannak jelölve. A kínai források szerint az i. e. III. század előtt a gansui rouzhi (yüechi) törzsek uralták az északi zónát ...

 

A xiongnuk eredete még nem világos, s erről eltérő vélemények vannak. Az i. e. IV. század végén már több nomád törzs támadta Kínát, s ellenük építették ki később a Nagy Falat. Az i. e. III. század végére a xionguk több kelet-ázsiai törzset egyesítettek uralmuk alatt Liaoningtól Xinjiangig, a Bajkáltól Minuszinszkig. Támadásaik miatt a Han császár hadjáratot indított ellenük. Birodalmuk felbomlása és nagy veszteségeik miatt a xiongnuk egy része elvonult, más részüket Észak-Kínában telepítették le, s később már védte Kína határait.

 

A nomádokra jellemző leletek több néptől származnak. A xiongnuk legjellemzőbb tárgyai a fekvő B alakú vagy téglalap alakú páros övlemezek, övkapcsok, melyekben ember- vagy állatalakos jelenet szerepel. Anyaguk – bronz, arany, ezüstözött vagy ónozott bronz – rokonságjelző vagy politikai kapcsolatjelző is volt. Bronz övlemezek már gyereksírokban is vannak. A páros övlemezek áttörtek, és összekapcsolásukhoz a viselő felől baloldali övlemez kiálló kis pecke szolgált. A szerzők itt foglalták össze a xiongnu-kutatás eredményeit. A xiongnu-leletek két fő területre csoportosíthatók: az észak-kínai Liaoning, Ningxia és Ordosz területére és Kínától északra, Mongóliába, Burjátiába és Minuszinszkbe. Az északi lelőhelyeket a senyü (az uralkodó) klánjához kapcsolják, és ezek a gazdagabbak. Az északi sírokba temetett nők többsége azonban kínai eredetű volt. A legtöbb északi temető i. e. III–i. sz. I. századi. Jellemzők rájuk a kidolgozott övcsatok, övlemezek és kisebb lándzsák leletei. A xiongnu temetők két csoportba sorolhatók: a korai, i. e. III–II. századi belső-mongóliaiakra (mint pl. Xigoupan és Daodunzi; északon a Deresztuj és Ivolga tartozik ide) és a kissé későbbi, i. e. I–i. szu. I. századi mongóliai, szelengai, noin-ulai és transzbajkáli temetőkre.

 

Érdekes, hogy a kínai határvidéki xiongnu síroknak nincs sírhalma vagy kőköre. Északon viszont már legalább tíz, fallal körülvett településük ismert, ami Han kínai hatásra utal. Az észak-kínai xiongnu temetők közül Xichaogout i. e. 175–74 közötti kínai pénzek datálják. Egy bronzlemezen emberalakos ábrázolás van itt (Fig. A 112). A daozunzi 10. sírban egy fekvő B alakú övlemezen alakos ábrázolás van: harcos alakja egy kocsi mögött, amint kardját ellenfelére emeli (87.1. Fig. A/128). E dél-ningxiai (i. e. II–I. századi) temetőben egyébként ló, sárkány, teknőc, sőt teve alakja is szerepel a 30 övlemez között. Itt női sírokban is voltak övlemezek (pl. Fig. A 123). Az északkelet-ordoszi Xigoupan temető (i. e. II. század) 4. számú, gazdag női sírjában szerepel az egyik legszebb tárgy, egy aranylemezes női fejdísz, melyhez jade függők csatlakoztak (85.1 Fig. A 129).

 

A Qinghai város közelében lévő shangsunjiazhai sírban (i. sz. II. század vége vagy III. század eleje) egy olyan xiongnu vezető volt eltemetve, aki nemcsak kínai módra, téglasírba temetkezett, hanem kínai sírfeliratában meg is erősítette a Han-dinasztiához való hűségét.

 

A mongóliai xiongnu lelőhelyeken sok kínai eredetű tárgy volt. A burjátföldi Ivolgánál kutatott temető kevert összetételű lakosságot mutat, sőt kínai foglyok is élhettek ott. A 100. sz. sír bronz övlemezén két tigris harcol egy farkasfejű sárkánnyal (247.1. és 88.1. Fig. A 136); ez a Sackler-gyűjtemény 242. sz. övlemezének datálásához fontos analógia.