Ferenczy László
Az ókori Kína és az északi nomádok
4. rész
A Xiongnu Birodalom felbomlása után a xianbei törzsszövetség uralta az északi steppe nagy részét. Temetőikre a csoportos temetkezés és a talpas bronzüstök jellemzők. A xiongnu, xianbei és wuhuan kultúrák távolabbi leleteiről is olvashatunk. A szerzők szerint a Minuszinszkből ismert mintegy 120 áttört bronz övlemez egyötöde a xiungnukra jellemző állatmotívumokat mutat (tirgis, teve, sárkány), de az áttört, állatalakos övlemezek itt csak az i. e. II. századtól kezdve jelentek meg. Észak-Kínában ilyenek már az i. e. V. vagy IV. században megjelentek, így feltehető, hogy eredetük ordoszi és szomszéd területekhez vezethető vissza.
A régészeti összefoglalást egy 255 pontos jegyzetet tartalmazó rész zárja le. A kötet nagy részét (113–345. l.) az Emma Bunker által írott katalógus képezi, amely területenként és kronológiai sorrendben halad. Az 1–3. fejezet bronzkori anyaggal foglalkozik, a 4–6. vaskori tárgyakkal; utóbbiak között már több nomád vonás figyelhető meg.
A 7/A fejezetben szereplő ordoszi tárgyak között jellemzők a lovak és kocsik felszereléséhez tartozó bronztárgyak. Legszebbek a plasztikus, de belül üreges, állatalakos rúdvégek és járomdíszek az i. e. V–IV. századból. Szerepel itt két üst is. A 7/B fejezetben tükörképszerűen formált, áttört, páros övlemezek szerepelnek állatalakos ábrázolásokkal.
A könyv egyik legérdekesebb része a 8. fejezet, melynek "A" része az észak-kínai xiongnu korszak (i. e. III–i. sz. I. század) tárgyaival foglalkozik. Az anyag sokfélesége azzal magyarázható, hogy a xiongnu uralom alá került számos más nép megtartotta helyi szokásait és szimbólumait. Bunker szerint a xiongnukkal leginkább összekapcsolt tárgyforma a páros övcsat, amely lehetett külön-külön vagy tükörképszerűen öntött. Alakjuk különféle állatalakot mutat, ami klánhoz való tartozást jelenthetett. Szerepelnek fantasztikus állatalakok is. Némely darabnak szibériai párhuzamai vannak. A 8/B fejezetben mongóliai, burjátföldi és dél-szibériai tárgyak következnek, köztük néhány ritka és remek övlemez, pl. a 242. és 243. számú darab. Utóbbihoz Erdélyi István közölt Góbi-sivatagi analógiát. A 9. fejezet az északi zóna xianbei tárgyaival foglalkozik, melyeknek zöme eltér a xiongnuk bronztárgyaitól. Jellemző a szárnyas ló ábrázolása. A 10. fejezetben a kelet-európai steppékre utaló bronztárgyak szerepelnek, pl. kulán (vadszamár) alakos rúdvég és ökörfejes díszek. A 11. fejezet néhány jellegzetes kínai bronz tárgyat vesz sorra, melyeket eddig tradicionálisan a steppeövezetből származónak írtak le. Ezek különböző korokból származnak.
Az 1. sz. függelék a Sackler-bronzok technikai és fémelemzési eredményeit közli. A magas ón- és arzéntartalom általában a mongóliai és dél-szibériai bronztárgyakra jellemző. Az aranyozás higanyos eljárással készült, de ezt ritka kivétellel csak a kínaiak művelték. Egyes övlemezek hátoldalán textil-lenyomat látható, ami arra utal, hogy az öntőminta aljába textil darabokat tettek. Fontos és tanulságos a 3. sz. függelék, amelyben Északi zónai hamisítványok címmel húsz oldalon elemzi Bunker a Sackler-gyűjtemény 36 nomád jellegű, hamisított bronztárgyát. Itt főleg különféle állatalakos tárgyak – csatok, övlemezek stb. – leírását találjuk. E hamisítványok zöme az 1920–30-as években készült Kínában, elsősorban Pekingben. Gyanúsak általában a nagy cin- és ólomtartalmú bronztárgyak. Rendkívül ügyesek voltak a hamisítók a műpatina előállításában is. A hamisítványokat azonban a szokatlan, rosszul formált állatábrázolás is elárulja. Bunker négy csoportba sorolta a hamisítványokat. A "direkt" másolatokkal kapcsolatban, melyeket Bunker mind hamisítványnak tart, meg kell említeni egy tényt, azt, hogy főleg a kisebb kínai bronz használati tárgyakat több nomád népnél nemcsak használták, hanem sokszor utánöntötték. A kínai bronztárgyak, pl. a tükrök, nagyon fontosak voltak a nomádok számára. Ilyenek utánöntései a mongol–magyar régészeti expedíciók leleteiből is ismertek. Közös jellemzőjük a pontatlan öntés, és az elmosódott díszítés. Mind az eredeti, mind a hamisított, "állatstílusú" bronztárgyakat leginkább Pekingben adták el, és főleg nyugati utazók, gyűjtők vásárolták meg azokat. Állatalakos övlemezek, csatok, ruhadíszek, függők, rúdvégek és állatfejes kések szerepelnek gyakran a hamisítványok között. Bunker több esetben megtalálta és említi azokat az eredeti tárgyakat, amelyekről a hamisítvány készülhetett. Az F. 28. sz. hamis övlemezpár pl. a tigrisbe harapó szárnyas griff alakjával, a Sackler-gyűjtemény 222. számú eredetijéhez hasonló lemez után készülhetett. Egyes daraboknál a tárgy rendeltetésének nem ismerése vagy félreértése árulja el a darab hamis voltát.
A 4. számú függelék (341–343. l.) az egyes lelőhelyek és korszakok szerint rendezett, válogatott bibliográfiát tartalmaz, amelyben sok kínai régészeti publikáció szerepel. Az 5. számú rövid függelékben T. S. Kawami olyan bronz pecsétlőkről ír, amelyek az 1920-as években kezdtek felbukkanni az Ordosz-vidékről, ahol a mongolok amulettként viselték vagy pecsétlőként használták őket. Némelyiken kereszt alakú minta van, s ezért a keresztény misszionáriusok a nesztoriánus keresztény ongut törzs szálláshelyére gondoltak mint készítési helyükre. Hiteles régészeti leletek vagy más adatok híján azonban még sem a származási helyük, sem a koruk nincs meghatározva.
A több mint húszoldalas bibliográfia a lehető legteljesebb. A nyugati műveken kívül nemcsak több oldalnyi kínai cím szerepel – főleg a Wenwu, Kaogu és Kaogu xuebao folyóiratok régészeti vonatkozású cikkeivel –, hanem számos belső-mongóliai, huhehoti kiadvány címével.
A négy szerzőnek mintegy félszáz publikációja szerepel e témakörből a bibliográfiában. Emma Bunker denveri kutatónak – akinek neve az 1970-es évek óta jól ismert, az ókori kínai bronzok és az északi nomádok bronz használati és viseleti tárgyainak feldolgozását nyújtó számos írása után – 16 írása szerepel a bibliográfiában. Jenny F. So – a Sackler Gallery régiségeinek kurátora – az ókori kínai bronzok és az újabb kínai régészeti felfedezések kutatatásával járulhatott hozzá az első katalógus publikációjához.
K. M. Linduffnak hét, főleg kínai régészeti írása található a bibliográfiában. Wu En pekingi régész több mint húsz éve publikálja az újabb kínai ásatások leletanyagát, ő készítette a kötetben közölt térképek alapanyagát is. T. S. Kawami az iráni és belső-ázsiai régészeti összefüggésekkel foglalkozik.
A két kitűnő kötet időben csak az i. sz. II–II. századig halad, így a magyarországi népvándorláskori anyag kutatásához csak keveset meríthetünk belölük közvetlenül. Tanulságként mégis levonhatjuk azt a következtetést, hogy a belső-ázsiai népvándorláskori népek történetének kutatása sokkal bonyolultabb, mint itt gondolhatnánk. Magyarországon sem egyszerű a Kárpát-medencében élt sok nép mozgásának követése, régészeti hagyatékának elemzése. Közép-Ázsia és Belső-Ázsia területén azonban merőben mások az arányok, ott sokezer kilométernyi távolságokkal, több tucat különféle, eddig pontosan azonosíthatatlan etnikummal kell számolni.
Az ottani nomád népek történetének kutatásához kulcsfontosságúak a kínai történeti források. A minket leginkább érdeklő népek azonban a kínai történelemnek csak egy-egy rövid szakaszában játszottak jelentős szerepet, másrészt viszont Kína sok tucatnyi nemzetiségének is csak kisebb csoportjait képviselik, s neveik is többször változtak.
A két mű olvasása után az is leszűrhető, hogy csak hiteles újabb ásatásokból származó belső-azsiai, mongóliai és kínai leletek alapján lehetséges a magyarországi népvándorláskori tárgyformák analógiáinak nyomon követése, s az őket hátrahagyó népek történetének pontosabb rekonstruálása, nem is szólva az ethnogenezis kérdéseiről. Ilyen vonatkozásban végső fokon csak hosszabb nemzetközi régészeti és más forráskutatási összefogástól várhatók további eredmények.
Jenny F. So–Emma C. Bunker: Traders and Raiders on China’s Northern Frontier (Kereskedők és fosztogatók Kína északi határán); A. M. Sackler Gallery, Smithsonian Institution, Seattle és London, 1995, 203 p., 20 pl., 37 ábra, 103 kat. ábra
E. C. Bunker (T. S. Kawami, K. M. Linduff és Wu En közreműködésével): Ancient Bronzes of the Eastern Eurasian Steppes from the A. M. Sackler Collections (Ókori bronzleletek a kelet-eurázsiai sztyeppékről a Sackler-gyűjteményből); New York, A. M. Sackler Foundations, 1997, 401 p., 279 tárgykép, számos illusztráció és térkép