Ha hiszed ha nem, ránk is mosolyogtak. Ez az Arja mikor meg érkezett hozzánk, egy egész disznó combot sütött nekünk, másnap sütit sütött,  és annyira kedves volt, hogy még a lányaimmal is beszélt skipy-on. A kolleganőm mondta nekem mindig, hogy  mosolyogjál. Hát mondom, -32 fokban ráfagy a vigyor a képünkre. A felmosó nyélre ráfagyott a kezünk. Igaz, egyszer belefutottunk az egyik tulajba. Takarítás közben érkeztek meg, rögtön kötekedtek, a tulajnő mindent ki akart velem takaríttatni, le akarta szedetni a talpas poharakat, a vitrint, pókhálót talált a sarokban, stb. Hívták a főnököt, ő is ugyan azt mondta, ez nem a mi dolgunk, ez a nagytakarításhoz tartozik. Ugyanis, ha nincsenek meg elégedve, vagy azt mondják, hogy az nem volt kitakarítva, nem kell nekik fizetni. Na szóval, kétszer vittük be a porszívót, kétszer takarítottam ki a budit, mindent előlről a főnökkel együtt takarítottunk ki. Szivattak bennünket rendesen, de nem tudtunk mit tenni, alázatosan folytattuk. Geci finnek voltak. Ugyanis ilyenkor nem fizetnek a KARA-nak.És ugye ez rossz nekem is, hiába volt ott a főnök is. A munka közvetítőm azt mondta, hogy az elbocsájtásoknál ezeket vették figyelembe. Tisztában vannak vele, hogy a tulaj miért csinálja, de ennek mi ittuk meg a levét. Ugyanis a brigád többi tagja is belefutott ilyen faház tulajokba. Még rosszabb esetek is voltak. Szóval mint feljebb említettem, ilyenek a finnek. Mosolyognak, de közben vissza kivánnak anyádba. Nekem azóta sem olvadt le a vigyor a képemről. Csak mosolyogjunk.....