A màsik topikban felmerült a kérdés, hogy miért kellett az emigràcioban dilettàns egyéneknek a sumir-magyar kérdéssel foglalkozni.
Beszéljen erröl a "dilettàns"-nak tartott Dr. Bobula Ida.

"Igy kezdödött

Sokszor kérdezték tölem, hogyan jutott eszembe, emigràcioban, felujitani a sumir-magyar nyelvrokonsàg régen félredobott elméletét.
Philadelphiàban történt, a màsodik vilàghàbrou utàn.
A hàboru elôtt én voltam a kultuszminisztériumban az amerikai-magyar ösztöndijak ügyének referense. Lassan sikerült felvinnem a magyar ösztöndijasoik szàmàt. Az utolso évben màr tizenhét magyar föiskolàs tanult az Egyesült Allamokban, teljesen amerikai költségen. Ezzel szemben mi Magyarorszàgon hàrom amerikai föiskolàsnak adtunk kollégiumi lakàst, ellàtàst, tandijmentességet.
Mikor nagy miniszterem és fônököm, Klebelsberg Kuno grof meghalt, csakhamar elvették tölem ezt az ügykört, ràbiztàk valakire, aki nem értett hozzà. A következô évben két diàkunk utazott Amerikàba ösztöndijjal, - hozzànk egy sem jött.
Ezt követöleg, azzal a megokolàssal, hogy angolszàsz-baràt vagyok, a hivatalos német-baràtsàg idején, kitettek a minisztériumbol..
Ezutàn jött Budapest ostroma...
Mikor az ostrom utàn megindult a postaforgalom, levelet kaptam egy volt amerikai osztàlytàrsamtol, aki akkor màr egyetemi tanàr volt: <Mit küldjek?>
Azt vàlaszoltam: <Küldj egy konzervdoboz shrimpet és meghivàst egy akàrmilyen amerikai kongresszusra>. - Megkaptam mindkettöt és legyözve elképzelhetetlen nehézségeket, megérkeztem Eszak-Amerikàba egy washingtoni nöi békekongresszusra. Miközben a kongresszus folyt, igazi gondom az volt, hogy megkeressem régi összeköttetéseimet és ösztöndijas helyekért könyörögjek, fiatal magyarok szàmàra."
folyt.